Teisták és ateisták

Molnár Tamás professzor az Európa-hírű filozófus írja könyve témájáról és célkitűzéséről: "Jó okunk van feltételezni, hogy napjaink vallása elevenebb az ateista-elnyomó rezsimekben, mint az agnosztikus-toleráns rendszerekben. A történelem mindenesetre azt mutatja, hogy a vallás mindig, minden társadalomban jelen volt - az utóbbi évtizedekben azt is megtanultuk, hogy amit a tudósok valamiféle primitív mentalitás babonás praktikáinak tartottak, az valójában különböző kifinomult vallási képzetek kifejeződése. Nem feladatom tehát e helyütt, hogy bizonyítsam, a vallás mindig is releváns lesz az ember számára - ezt a legtöbben, készségesen vagy vonakodva, de elismerik. A problémát véleményem szerint inkább az a felvetésem jelenti, hogy a vallás nem csupán a "lélek", az "érzelmek" vagy a "rajongás" tápláléka, hanem egyúttal intellektuális meggyőződés, racionális diskurzus is. A közvélekedés korunkban nem annyira vallásellenes, mint, mondjuk, a múlt század közepén volt. A vallással való szembenállás napjainkban sokkal kifinomultabb: nem sorakoztat fel radikális és agresszív érveket, sőt a vallás állandóságát is elfogadja, de csak úgy, mint a megfáradt, összezavarodott lelkek pihenőjét, afféle spirituális hétvégét a túl sok materializmus, a fárasztó munka, a kirívó erkölcstelenségek után. Azt mondják, hogy kortársaink nem ateisták - szívesen fogadják a vallást, vagy legalábbis a lélek alkalmi kirándulását a mindennapi élet határain túlra. Ez sok mindent jelenthet a pszichodrámától vagy a személyiségfejlesztő tréningtől kezdve az ezoterikus kultuszokon, a fanatikus szektákban való tagságon és a kábítószeres élményeken át egészen a kiszikkadt kultúra elleni tiltakozásig, amely kultúrának egyébként az egyház különösen megkövesedett aspektusaiként jelenhetnek meg... E könyv elfogadtatásának nehézsége tehát abból adódik, hogy az ateizmust filozófiai síkon próbálja megközelíteni, ám egyúttal az olvasó vallásos érzékenységére is hatni kíván. Nem írhattam volna meg, ha nem meggyőződésem, hogy a vallás valamennyi képességünk - intellektusunk, érzelmeink, akaratunk és képzeletünk - által megragadható. Mivel a könyv tárgya az ateizmus, érveket kellett sorakoztatnom, racionális megközelítéseket tennem, filozófiákat és tudományos elméleteket górcső alá vennem. Ezek az intellektuális aktusok nem összeegyeztethetetlenek a témával, nem mondanak ellent a tárgynak, amely nem más, mint Isten létezésének állítása és tagadása. "Azok, akiket vallásalapítóknak nevezünk - írja a judaizmus filozófusa, Martin Buber -, nem vallást akarnak alapítani, hanem emberi világot az isteni igazság árnyékában." Bölcs meglátás, hiszen rámutat, hogy a vallás nem gondosan keretek közé szorított - úgymond a lélek terápiájára korlátozott - vállalkozás, hanem egy egész világ, amely minden ízében alá van rendelve Istennek. A racionalitás nem száműzhető ebből a világból, hiszen a ráció sem metszhető ki az emberből."

Mutass kevesebbet