Tél hozta, tavasz vitte (dedikált)

Regényeiről ismert és népszerű írónk, Sásdi Sándor egész életében megőrízte és ápolta szűkebb hazája világának emlékét. Élményanyaga, emberismerete, az erkölcsi problémákra érzékeny látásmódja, a kiélezett helyzetek fölrajzolása abból a világból ered, ahol a nincstelenség, a nyomor, az egymásrautaltság, a körülmények kényszerítő hatalma irányította, alakította az emberi sorsokat. Írásainak jellemformáló erejét hangsúlyozza az a nyelvi gazdagság, ahogy ezt a világot megszólaltatni tudja. A tájszólás, az ízes, jellegzetes nyelvi fordulatok élővé varázsolják egy korszak és egy táj világát. Életműve gazdagságát válogatott novelláinak gyűjteménye is bizonyítja. Kötetünk első írása 1925-ben született. Szülőföldje hősei mind személyes ismerősei. Az író velük együtt gyötrődik a föld rendelte törvények miatt, ami érzelmek, sorsok alakulását, házasság, szerelem, gyerek sorsát kényszerűen megszabja. A fölszabadultság hangja szólal meg a háborút követő években született írásaiban, de itt is újra és újra visszatérnek a szülőföld üzenetei. Az otthonról látogatóba érkező anya magával hozza a városba az el nem felejthető hazai törvényeket, szokásokat, elvárásokat. Az író - ha másról beszél is - ismételten vissza-visszatér a gyökerekhez. Mai életünk problémáival foglalkozó novelláiból is kihalljuk a korban távolodó, de érzelmekben, emlékekben mindig jelenlévő emberség hangját, amely a szülőföld, a szűkebb haza értetlen öröksége a csaknem fél évszázad terméséből válogatott kötetben.

Mutass kevesebbet