Téli prézli

Kovács András Ferenc lírájának központi szervezőelve a párbeszéd a szerzői én fölmutatása és az ezt gátló irodalmi hagyomány között. A Téli prézli kiemelt helyén egy Babits-parafrázis szerepel, a Balázsolás újraírása, amely egy irodalmi és személyes segélykérés formájában történő számvetés (Babitsolás). A kötet minden darabja hommage, idézetfüzér, kiforgatás, palimpszeszt, a hagyomány törésmentes folytatása és ironikus imitációja, néhol pátoszteli tisztelgés. Kovács András Ferenc költői önportréját új kötete a válság, az elmúlás, az öregedés vonásaival gazdagítja. „A Babitsolásban megírt válság, az elmúlás ismétlődő motívuma, az, hogy az erotika itt és most az öregedő Casanova és Don Giovanni ürügyén jelenik meg, egy (költői) midlife crisis kesernyés-ironikus recitálását teszi e harminchárom vers legjobban kivehető szólamává....a Petrinek ajánlott Don Giovanni. Férfidal egy nagy találkozás dokumentuma. Ez az egyetlen metaforát kifejtő rövid vers – a halálról mint válóperről beszél a világasszony és férfi között – arról is meggyőz, hogy egy olyan költészetnek is lehetnek antológia-darabjai, amely saját magát mint költészeti antológiát gondolja el.”

Mutass kevesebbet