Témák, formák, ideák

Nagy művészekkel és kis mesterekkel fog találkozni, festett, faragott, metszett képeket, remekműveket és szerény munkákat fog látni, az egyetemes európai és a hazai magyar művészetnek időben és térben távoli tájait fogja bejárni, történeti tényeket, művészettörténeti megállapításokat és feltevéseket, egymással szerves egységet alkotó formai és tartalmi problémákat fog megismerni az olvasó, ha ideje engedi és kedve tartja, hogy beleolvasson ezekbe a tanulmányokba, amelyeket a szerző fél évszázados életművéből kiválogatott, és a kiadó ebben a kötetében közzétett. A tanulmányok hol speciális szakmai nyelven szólnak, hol esszészerű hangon beszélnek - a szerző azt vallja, hogy az új eredmények közlése és a régi ismeretek terjesztése sohasem választható szét, ha egy tudós teljes tudatában van a rá háruló erkölcsi kötelességnek. A szerző életpályája két vonalon futott - ezt a könyv epilógusában fejtjük ki részletesen. Az egyik az itáliai reneszánsznak, a nemzetközi művészettörténet "ígéretföldjének", a másik a magyar művészettörténet hazai "szentföldjének" a kutatása volt -, e kettőt a história örök normája szerint, organikus összefüggésük alapján törekedett művelni. Így kerültek a kötetbe például a német reneszánszról, a németalföldi barokkról, a magyar XIX-XX. századi művészetről vagy a hazai tudománytörténetről szóló tanulmányok is. Úgy gondoljuk, hogy a "stilisztikai" vagy "ikonológiai" szempontok nemcsak a művészettörténészekre, hanem a művészetértő, a művészet jelene és múltja iránt érdeklődő nagyközönségre is tartoznak.

Mutass kevesebbet