Temesvári Pelbárt válogatott írásai

Pelbárt irodalmi munkásságának szépirodalmi kisugárzása azonban mélyreható és tartós volt. Művei sok kiadást megértek halála után is. Európában még mintegy száz éven át kedvelt és használt (!) művek maradtak Pelbárt könyvei, ami példátlan könyvsiker egy középkori magyar író esetében. A kódexekre gyakorolt hatása is jelentős volt. A Stellarium legszebb részei különböző válogatásokban lelhetők fel, különösen nagy népszerűségre tettek szert Mária-siralmai. A Pomerium még szélesebb körben van képviselve a magyar kódexirodalomban. Ez a két momentum: a kortársak tetszését elnyerő irodalmi munkásság és a szívós továbbélés mind a magyar, mind az európai kultúrában - Horatiusszal szólva - valóban ércnél maradandóbb emléket állít Temesvári Pelbártnak, a középkor és a reneszánsz korszakváltásának sodrában élő és alkotó nagy íróegyéniségnek. Temesvári Pelbárt műveinek nincs kritikai kiadása, ami annál sajnálatosabb, mert Janus Pannoniuson kívül ő a második magyar író, kinek nevét kezdettől fogva jegyzi a világirodalmi köztudat. Minthogy jelen kötetnek nem feladta a kritikai kiadás pótlása, ezért a kiadás alapelveit is ennek megfelelően kellett kialakítani. A fordítások részben ősnyomtatványokból, részben XVI. századi hungarikákból készültek. Szövegkritikai szempontból a variánsok értéke csekély, ez a körülmény a munka értékét nem befolyásolja. Előszó: Temesvári Pelbárt művei Európa-szerte több generáción keresztül a gyakran kiadott és sűrűn forgatott könyvek közé tartoztak, miközben alakját, jellegzetes szerzetesi arcélét már-már elfelejtették az utódok, sőt nevét is egyre bizonytalanabbul írták. »Jeles tudományú férfiú, de idomtalan, görbe orrú és rút ábrázatú ember volt, akit gúny és nevetség tárgyául vettek« - mindössze ennyi maradt Istvánffy Miklós humanista történetíró emlékezetében nagyjából száz évvel később. Pelbárt ijfú éveiről semmi bizonyosat nem tudunk. Alighanem 1435 táján született, talán Temesvárott (a korabeli névadási gyakorlat mindig egy közelben fekvő nagyobb települést nevezett meg szülőhelyeként, innen a bizonytalanság). Keresztneve állítólag Paulus (=Pál), szerzetesi neve Pelbartus (=Pelbárt), apja Ladislaus (=László). Ő maga Pelbertus de Temeswar formában írta nevét, de a későbbi fejlesztésekben már összevissza Pelivartus, Pilibart formában is találjuk. Mindez azt mutatja, hogy németből eredeztethető keresztneve (Willibord) idegenül hangzott, jóllehet a középkori hely- és személynévadásban egyáltalán nem ritka ekkor Magyarországon.

Mutass kevesebbet