Temető, ősszel

Tizenhárom hosszabb-rövidebb írást talál az olvasó ebben a kötetben. Novellák? Talán. Attól függ, hogy mit nevezünk novellának. S mert e tekintetben legalábbis megoszlanak a vélemények, elégedjünk meg azzal, hogy Csalog Zsolt írása színtiszta szépirodalom. Ha nem tűnne frivolnak, azt mondhatnánk: ezek a művek leginkább magára az íróra hasonlítanak. Semmiféle szerkezeti vagy stílusszabállyal nem hagyja megkötni kezét Csalog, s ez a tizenhárom mű egymásra sem hasonlít, mégis, letörhetetlenül őrzik írójuk keze nyomát s persze: szellemét. Még azok a darabok is, melyeket első személyben, az élőbeszéd darabosságával mond el az írás hőse. Csalog "szegényemberpárti". Mély rokonszenv fűzi a - jobb szó nincs rá - kétkezi emberekhez, s közülük is a nehezen élőkhöz. Természetes ilyenformán, hogy hősei között gyakran felbukkannak cigányok. Életüket, magatartásukat, reagálásukat kevesen értik jobban, mint Csalog Zsolt. Egyáltalán: az író az élet drámáját fedezi fel az egyszerű sorsokban, s leginkább bölcsnek neveznénk a kötetet, ha ez nem hangoznék furcsán egy fiatal ember produkciójáról. És még egy: a bölcs dolgok rendszerint unalmasak. Nos, ezek az írások nagyon távol állnak ettől. A történetek érdekesek, s aki tud és szeret gondolkodni, annak egyenesen izgalmasak.

Mutass kevesebbet