Tengelytörés

Lehet-e ​újat mondani arról az időszakról, amelyet a világ eddigi legpusztítóbb háborúja jellemez? A szerző új kötete alapján – amely a Sisak és cilinder folytatása – igennel válaszolhatunk. Vargyai Gyulának módjában állt a bonni Külügyminisztérium archívurnában őrzött egykori német követjelentéseket egymással összevetni, sorrendbe állítani. A szerző a mozaikokból – töredékeiben is – jól értelmezhető képet szerkesztett. Nem is kép, de kórkép, ami kikerekedik az egymásnak válaszoló dokumentumokból. Szlovákia, Horvátország, Magyarország, Románia, de még a távoli Spanyolország is megjelent a keleti fronton, nem elsősorban a Szovjetunió elleni háború céljaival, hanem a német kegyekért való eszelős versenyfutás kényszerképzetétől űzetve. A magabiztos versenyfutásról azonban nagyon hamar kiderült, hogy vesszőfutás, majd ámokfutás, ráadásul hiányzott hozzá a „nevezéshez" szükséges minimális felszerelés és elképzelés is. A kötet lapjain feltárul az egyes államok politikusainak és katonáinak értelmetlen és elképesztően becstelen vetélkedése. És megtudjuk, hogy Ribbentrop külügyminiszter zsaroló követei ádáz harcban álltak Himmler külföldre akkreditált SS-rendörattaséival is.

Mutass kevesebbet