Tengerek tengelye

„A történelem olyan, mint a bifsztek sült krumplival, akárhol kéri az ember, mindenütt ugyanolyan az íze" I írja egy helyütt az argentin író, Julio Cortázar. Afrika, majd még inkább az Új Világ felfedezésének és gyarmatosításának története esetében sincs ez másképp. Tények, tézisek közhelyekké rögzültek az idők folyamán, a 16-17. századi ibér gyarmatosítás egyedi vonásai, ízei egybemosódtak, az Európa-centrikus látásmód pedig a konkvisztádor képét tolta előtérbe. Ilyen helyzetben, véli a szerző, aki az ELTE Portugál Tanszékének kutató docense és az Európai Expanzió Program alapító vezetője, egy népszerű formában megírt mű is alkalmas lehet bizonyos tévképzetek eloszlatására, ha a tényeket más megvilágításban tárgyalja, ha az olvasók ismereteit bővíti, árnyaltabbá teszi, kérdéseket fogalmaz meg, és válaszokat keres rájuk. Mi a felfedezés, a gyarmatosítás, a terjeszkedés fogalma és tartalma, mi határozza meg jellegét? Mikor kezdődött az a folyamat, amely 1492-ben Amerika felfedezésével érte el tetőpontját, és milyen következményeket hozott magával? Miért kapott kosarat a zseniális intuícióval hajózó Kolumbusz a lisszaboni udvartól? Miért került Brazília portugál kézre? Milyen folyamatokat indítottak el a korai itáliai vállalkozások, és milyen eseményeknek teremtettek ezzel keretet jóval később szerte Európában? Ezekre és számos más kérdésre kínál újfajta választ ez a könyv, amely egy politikatörténeti eseményt, az 1494-es tordesillasi szerződést állította a középpontjába. Azt az egyezményt, amely elsőként rögzítette két terjeszkedő világhatalom érdekszférájának a határait, és osztotta a Földet egy spanyol és egy portugál féltekére. | Amúgy pedig arról is szól a könyv, hogy a „bifsztek íze sült krumplival itt és ott más és más". Vagyishogy az egykori Hispania Christiánából egyedivé vált Portugália, Kasztília, illetve szükségszerűen járt be különböző utakat a felfedező-gyarmatosító Európa előőrseként a világtengereken.

Mutass kevesebbet