Tépelődés

Az elmúlt években annyit bújócskáztunk és bújócskáztak velünk, hogy sikerült önmagunkban eltévednünk. Képzeljük csak el, hogy mi mindenen mentek keresztül a barátságok és az ellenségeskedések 1988 óta. Olyan bonyolult útvesztők, akadálypályák épültek az egymás közti viszonyokban, hogy minden megszólítás, kérés, elutasítás vagy szolgálat titkos szándéknak tűnik. Önzetlenül adni - ugyan ki, és miért tenné? A politikai pályán hiú lökdösődés. Az üzleti életben állandó készenlét és gyanú a becsapásokkal szemben. Még magunkban sem bízhatunk. A szellemi életben távolságtartó védekezés az általános sirámokkal szemben, vagy a "meneküljön, aki tud" futása. És fiunkra nézünk, akinek megígértük, hogy biztosítjuk a sorsát - most ez aligha tehetjük, tehát hallgatunk. Ezer szövedék. Szívesen fognánk valakire vagy valakikre, hogy ő vagy ők a csábítók, a félrevezetők. Csakhogy mi is ott voltunk a félrevezetők között. Ebben a folyamatban nagy az értelmiség erkölcsi felelőssége.

Mutass kevesebbet