Téridő-fizika

"A relativitás tana, egy ideig, azt lehet mondani, közszájon forgott. A viták mellette és ellene a legszélesebb körben zajlottak, egész a napi sajtóig, ahol a hivatásosak és még inkább a nem hivatásosak vitatkoztak felette. Ma bizonyos nyugalmi helyzet állt be, aminek senki sem örülhet jobban, mint az elmélet megalkotója. A nyilvánso érdeklődés, úgy látszik, némiképp telítődött, és manapság más divatos témák felé fordult. Egyesek ebből most talán azt a következtetést vonhatják le, hogy a relativitás elmélete most már eljátszotta szerepét a tudományban. Amennyire én meg tudom ítélni, éppen az ellenkezője áll fenn. A relativitáselmélet ma olyan szilárd alkatrészévé vált a fizikai világképnek, hogy mint minden magától értetődő dolog, nem okoz különösebb izgalmat. És valóban: bármilyen újszerűen és forradalmasítóan hatott a speciállis és általános relativitáselmélet fellépése első pillanataiban a fizikusok világára, állításai és tagadásai alapjában véve nem a fizika nagy, biztosnak tartott törvényei ellen irányultak, hanem bizonyos, minden esetre mélyen gyökerező, de mégis csupán szokásszerű szemléletekre, olyanokra, amelyek... a fizikai összefüggések első megértéséhez hasznosak ugyan, de azután eltaszítandók, mihelyt felmerül annak szükségessége, hogy az összefüggéseket elmélyítsük és finomítsuk." Mindezt 1926-ban mondta Max Planck. És ma, csaknem ötven év elteltével sem tudnánk tömörebben kifejezni a relativitáselmélet születésének szenzációkban bővelkedő történetét, és ma már a fizikusok többsége látja azt, amit Planck jóformán mindenki előtt meglátott, hogy "bizonyos szempontból a relativitáselmélet tette fel a koronát a klasszikus fizikára, amikor a tér és idő egybeolvasztásával a tömeg és az energia fogalmát, valamint a gravitácóét és a tehetetlenségét eg magasabb szempont alatt egyesítette." És Planck soraiban megtaláljuk a relativitáselmélet értéséhez vezető út egetlen buktatóját is. Ez nem a relativitáselmélet bonyolult matematikai apparátusa - hiszen a bonyolult eszközök előbb-utóbb egyszerűbbekkel helyettesíthetők -, hanem az új, a megszokottal és természetesnek tűnővel olykor ellentétes relativisztikus szemlélet elfogadása. E. F. Taylor és J. A. Wheeler fizikaprofesszorok könyve mintha csak az idézett plancki gondolatok jegyében született volna. A szerzők, a relativitáselmélet, sőt általban a modern fizika köztiszteletben álló, ismert művelői és a fizikának - e könyve tanúsága szerint is - nagy tapasztalatú tanítói, az olvasónak mindenekelőtt a relativisztikus szemléletmód elsajátításában nyújtanak segítséget. Ehhez pedig megtalálják a legszemléletesebb eszközöket is, hol geometriai hasonlattal, hol szellemes tanmesével, hol egyszerű rajzokkal téve mindinkább természetessé a kezdetben meghökkentőnek tűnő gondolatokat. És miközben átalakul szemléletünk, megismerjük a relativitáselmélet általános összefüggéseit és máris kipróbálhatjuk újonnan szerzett tudásunkat az itt közölt 104 relativitáselméleti feladat valamelyikén. E feladatok pedig a relativitáselmélet jobb megértésén túl az atomfizika, a csillagászat és az űrhajózás számos érdekességének megismerését is szolgálják.

Mutass kevesebbet