Természetvédelem és a természeti emlékek

Kaán Károly Természetvédelem és a természeti értékek. A Magyar Tudományos Akadémia Vitéz József-díjával jutalmazott munka. 110 képpel. Budapest, 1931. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. („Élet” Irodalmi és Nyomda Rt.) 312 + [2] p. + 98 t. Egyetlen kiadás. Kaán Károly (1867–1940) erdőmérnök, főerdőtanácsos (1912), természetvédelmi kormánybiztos (1914), a magyar természetvédelmi gondolkodás meghatározó politikusa. Nevéhez fűződik az Alföld-fásítási törvény (1923), illetve az erdő- és természetvédelmi törvény (1935). Alapvető munkájában áttekinti a magyar természetvédelmi gondolkodás történetét. Kaán Károly megállapítása szerint az 1879. évi erdőtörvény volt az első komolyabb felismerés, miszerint a természeti táj épsége önmagában is érték, Hermann Ottó madárvédelmi és barlangkutatói munkássága a természetvédelmi szemlélet újabb állomása, majd fontos szerepet töltöttek be Darányi Ignác földművelésügyi miniszter századfordulós rendeletei, melyek gátat próbáltak szabni a rablógazdálkodásnak (az állami rendelkezéseknek a magán erdő- és bányagazdaságok területén továbbra sem volt nagy foganatjuk). /// Kaán Károly az 1930-as évek elején írt munkájában külföldi példák nyomán rezervációk, azaz tájvédelmi körzetek, nemzeti parkok hazai alapítását javasolja az ország egész területén, felszólal a Kis-Balaton védelme érdekében, felemeli szavát a Káli-medencében folytatott bányászati túlkapások ellen, és az ország számos területén a természeti örökség állami védelem alá vételét javasolja. A munka nemzetközi természetvédelem-törvényi áttekintése felveti azt a kérdést, hogy a természetvédelem gondolata miért éppen nyugatról szivárog be az emberi gondolkodásba - ennek feltehetően a nyugati iparosodással jegyben járó természetrombolás előrehaladottságának lehet köze, illetve ahhoz, hogy a piaci alapon szerveződő, gazdaságilag prosperáló, gyarmati kincsekkel elhalmozott társadalmakban ilyen gondolatok megszületésére idő és mód nyílik. Példányunk jutalomkönyv volt, a címoldal verzóján az erről tanúskodó gépirat, a debreceni Tisza István Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának körbélyegzőjével, illetve a bölcsészettudományi kar dékánjának saját kezű, hitelesítő aláírásával. A címoldal és a belív néhány levelén enyhe foltosság, két levél hiányzik. BOEH VI 2438. Aranyozott kiadói egészvászon kötésben. Jó példány.

Mutass kevesebbet