Területfejlesztés, rendszerváltás és az Alföld

Az államszocialista rendszer összeomlása után a magyarság megmaradásának egyik kulcskérdése, hogy szállásterületének egyes tájegységeit mennyire tudja modernizálni: felszínre hozni az adott térség ember- és kultúramegtartó képességeit, lehetőségeit. Az Alföld évezredes másként szerveződése nemcsak tanulmányozást kíván, de a térségben élő, a településfejlesztésbe bekapcsolható szürkeállomány összefogását is egy új, regionális fejlesztési terv kialakítására - ezekkel a mondatokkal indokolta az MTA új elnöke az Alföld-program megindítását 1996. november 12-én Stratégiai Kutatások Programtanácsának ülésén. A programot az Akadémián belüli Alföld-kutatás fejlesztése részének nevezte, melynek során az intézet épület- és kutatóilétszám-fejlesztést kapott. Új alapkutatások indítása és gyakorlatias célú alternatíva-állítás volt a feladat, ami ráirányítani kívánta a figyelmet az Európai Unió kiterjesztésének következményeire. A javaslat szerint: ha nem készítjük fel a kormányzatot és a társadalmat az egyes, régiókat érintő hatásokra, akkor bizonyos területek elszegényedése tovább növekszik majd, csökkenni fog egyes régiók népességmegtartó képessége. Ilyennek minősül az Alföld is. Mi, kutatók, a programot magunk között Alföld II. Kutatási Programnak neveztük el. Az új programot az 1991-94 között végzett első Alföld-kutatási program megújításaként, eredményeinek felülvizsgálataként indította útjára az MTA Regionális Kutatások Központja Alföld Tudományos Intézetének kollektívája.

Mutass kevesebbet