A közismertnél népesebb volt az a két háború közötti nagy nemzedék, melynek jelképet hordozó nevei: Gábor István, Gorka Géza, Csaja István, Ferenczy Noémi, Kaesz Gyula, Kovács Margit, Kozma Lajos, Szabó Éva, Tevan Margit. Alkotásban, nevelésben, szervezésben gazdag örökséget hagytak utódainkra, a még népesebb és sok kiváló egyéniséget felmutató nemzedékre. Hogy munkájuk mennyire a második világháború után ért be teljesen, mutatja az 1955-beli III. Iparművészeti és népművészeti kiállítás: a kevés fiatal mellett Csaja István, Tevan Margit, Kovács Margit, Gorka Géza, Ferenczy Noémi jelentkezett munkáival, hogy Kaesz Gyula az Iparművészeti Főiskola igazgatója, Ferenczy Noémi, Gádor István a főiskola tanára, Juhász László, a kitűnő szervező és belsőépítész pedig docens, majd az Iparművészeti Tanács főtitkára lett.
Tevan Margit már 1982-ben önállóan dolgozott. A Magyar Iparművészet 1929-ben közölte fedeles serlegének parányi képét, majd újabb munkáit. "Tevan Margit dolgai elől járnak" -írta róla a kritika, olyan nagy seregszemléből kiemelve, mint az Országos Magyar Iparművészeti Társulaté.
Mutass kevesebbet
Vélemények a könyvről