Texasi érintés

„Örök szerelem – suttogta Floryn. – 1855. június.” Ujja hegyével többször végigsimította a fatörzset ott, ahol Cord néhány perccel ezelőtt fejezte be a vését, majd a reményteljes fogadalom írásba foglalt szavaira nyomta tenyerét, s tekintetét gyöngéden Cordra emelte. Ajkai remegni kezdtek, aranybarna szemei párásan ragyogtak. – Szeretlek, Cord. – Én is szeretlek. – Örökké – fogadta meg a lány. – Örökké – esküdött a fiú. Az első szerelem, a most felfedezett szenvedély édes illata, a lány elsuttogott vallomása úgy simogatta Cord testét, mintha a nyári szél lehelet volna rá bizsergető csókokat. Ajkával felszárított egy könnycseppet a lány arcáról, homlokáról pedig félresimított egy rakoncátlan, aranybara hajfürtöt. – Soha nem fogom elfelejteni ezt a nyarat – duruzsolta a lány. – Én sem. A szerelemtől megrészegülten, a boldogságtól túláradó gyönörűséggel néztek mélyen egymás szemébe.

Mutass kevesebbet