The Baby Trail

A november esti szürkületben, az otthonában tevékenykedő körzeti nővér/szülésznő Gwen közeli gyermeksírásra lesz figyelmes, és a hangot követve a saját naptetős zárt teraszán egy újságpapírral bélelt kék műanyag szemetesbe fektetett szépen becsomagolt újszülöttre lel, mellette egyetlen papírfecnivel – „Amy”. Rögtön segítséget kér szociális munkás barátnőjétől, később a kórház is megerősíti, hogy a kicsi jól van, de Gwen kezdettől nem bízik abban, hogy a nyugdíj előtt álló serif valóban alapos munkát végezne a gyermek származásának felderítésében, márpedig ez a nővér szerint elengedhetetlen, ő csak tudja. Csecsemőként az oltár előtt találták, és bár jól dolgozik, szereti a munkáját és végül is elégedett lehet az életével, sosem tudott belenyugodni abba, hogy semmit sem tudhat már meg a vér szerinti családjáról. Az örökbefogadó anyja elköltözött, mikor ő még alig járt iskolába, évente egyszer küld egy lapot, az örökbefogadó apja pedig sok éven át keményen ivott, így vele inkább fordítva alakult a családon belüli gondoskodás. A város szélén elszigetelt életet élő volt FBI ügynök rábeszélése a nő egyetlen valódi reménye, hiszen a férfi elismert és sikeres tagja egy gyermekek megtalálására specializálódott csoportnak, csakhogy most az anyát, vagy a szülőket kellene mielőbb megtalálni, és még mielőtt késő lesz, kideríteni vajon tényleg le akartak-e mondani Amyről, vagy lenne mód arra is, hogy akár segítséggel maguknál tarthassák a kicsit. A volt zsaru/katona férfi meglehetősen kelletlenül fogadja a furcsa, és nem is igazán profilba vágó felkérést, amin az sem segít, hogy bár ők ketten először találkoznak, közöttük kezdettől hihetetlenül szikrázik a levegő…