The Catcher in the Rye

Amikor először olvastam, magyarul, kb 16 évesen, akkor kb annyit vontam le belőle, hogy Holden össze-vissza mászkál, csinál dolgokat, de nem jutunk el sehonnan sehova igazából. Most így másodszori olvasásra azt gondolom, hogy elsőre nem értettem meg ezt a könyvet. Most így másodszori olvasásra (ráadásul angolul), hát most már azért jobban értem, de attól még nem tetszik. Végig amíg olvastam, próbáltam pszichoanalizálni Holdent, hogy vajon most milyen mentális betegsége van, mert nagyon az jött le nekem ebből – mondjuk nem vagyok pszichológus, meg pszichiáter, de kíváncsi lennék, hogy egy szakember mit mondana. Értem, hogy életérzés, de én nem szeretem ezt az életérzést (ráadásul, ha valaki közli, hogy utálja New Yorkot, azzal nehezen azonosulok, nekem NYC-kal kapcsolatban egészen más jellegű érzéseim vannak). Azt hiszem, az 50-es években ez még ütősebb lehetett, hogy az akkor aktuális dolgokról van szó, de nekem ez nagyon nem…