Thomas és Heinrich Mann

Még azok közül is, akik tudják, hogy Thomas Mann és Heinrich Mann fivérek voltak, kevesen ismerik e két zseniális író kapcsolatának emberi, művészi hátterét. Pedig ennek története izgalmas és tanulságos, hiszen az események és művek elválaszthatatlan tartozékai immár a XX. századi kultúra és irodalom történetének - sőt, jelenének is. A már gyermekkorától írónak készülő Heinrich, a radikálisabb, politikailag könnyen ontja magából a műveket - köztük olyanokat, mint Az alattvaló, a Kisváros, a Ronda tanár úr, a IV. Henrik stb. -, míg a sokkal nagyobb művésznek bizonyuló, egyetemes koncepciójú Thomas önmagával vívódva, hosszabb-rövidebb kitérők után alkotja remekeit, s válik korunk legnagyobb polgári írójává. A két fivér azonban nemcsak az alkotásról vallott különböző felfogásuk, az első világháborúval és általában a politikával kapcsolatos állásfoglalásuk fordította szembe egymással, hanem a művészi féltékenység is: midőn a fiatalabb Thomast már a világhír fénye övezi, Heinrich még a siker zárt ajtaja előtt toporzékol. Végül Thomas magába olvasztja, felszívja bátyjának haladóbb felfogását - s békejobbot nyújt neki, csaknem húsz esztendei harag, sok-sok személyes és nemzeti megpróbáltatás után. A fasizmus idején, az emigrációban, a második világháború alatt már váll-váll mellett küzdenek, s útjaik nem is válnak el többé. Külön-külön is nagy írók voltak, de egymás ellen és egymás mellett küzdve még nagyobbak lettek.

Mutass kevesebbet