Tiberius és Sztálin

Ujlaky István első tanulmánykötetét (bár nem első könyvét) tartja kezében az Olvasó. A negyvenes évei végén járó szerző letisztult, higgadt, ám nagyon is eredeti látásmódja biztos érzékkel választotta ki és rendelte egymás mellé a történelmi figurákat, rajzolta meg portréjukat. Hangsúlyozom, nem Plutarchos Párhuzamos életrajzaink mai újraírásáról van szó! A kettős portré nem egyszerűen csak egymás mellé helyezi két történelmi személyiség életrajzát, hanem éles szemmel kiemeli a történelmi szituáció és a személyes sors közötti lényegi, a történelmi helyzet által determinált vagy véletlenszerű hasonlóságokat és különbségeket. Ettől válik igazán érdekessé a kötet. Nem lehet nem észrevenni az írások történelemfilozófiai ihletését. A szövegek műfaját nem könnyű meghatározni, talán a tanulmány és az esszé határmezsgyéjén értelmezhetőek. A tartalmi mélység elegáns, világos stílussal párosul; á munka híján van minden „tudományos nehézkességnek"! A kettős portrék mellett kirajzolódik előttünk egy harmadik is: a kiforrott, alkotóereje teljében lévő történészé, aki biztos érzékkel kalauzol bennünket a múlt útvesztőiben. A könyvben, melyet a kedves olvasó a kezében tart, találkozhat Churchillel és Periklésszel, Kádár Jánossal és Horthy Miklóssal, Nagy Imrével és Alexander Dubeekkel, és persze a címadó párossal, Tiberius császárral és Sztálinnal. Másképpen: egy csipetnyi ókorral és XX. századdal, jellemrajzzal és elemzéssel, politikatörténettel, sok küzdelemmel és halállal. A kötet nyolc írása közül négy kettős portré - vagyis két történelmi személyiség összehasonlító bemutatása. Az összehasonlítás egyike annak a jó fél tucat szellemi műveletnek, melyeken minden tudományos gondolkodás alapszik. Az összehasonlítás: megismerés. Csak remélhetem, hogy velem tart az olvasó, mert az összehasonlítás élvezet is. Intellektuális izgalom, észjáték, szellemi gyönyörűség. Bármi egybevethetőbármivel, legfeljebb egyes esetekben termékeny, máskor haszontalan lesz az egybevetés, olykor az azonosságok, máskor a különbségek tűnnek szembe. A kettőnek lehet olyan izgalmas kombinációja, melyben nem érzi úgy az olvasó, hogy itt meg akarják vezetni, erőltetve-szuszakolva a hasonlóságokat, merthogy sok, vagy talán uralkodó is a különbség - de az egybeesések vagy párhuzamok meghökkentőek, elgondolkodtatóak, izgalmasak. Két államférfi, akik befelé demokraták, kifeléimperialisták - mint Periklész és Churchill. Két naiv, jóhiszemű bolsevik, akik politikai bukásukkal fizetnek az ügyért, melyben hittek: Nagy és Dubeek; egyikük belehal, másikuk vele hal a rendszerrel, eszmével, hittel. Két, máskülönben közepes intelligenciájú és műveltségű ember, akiket egy-egy bukott forradalom után magasba emel a személyes ambícióval kart karba öltőtörténelem - Horthy és Kádár, a véres és nagyszerű XX. század véreskezű és kisszerű legnagyobbjai. És persze két rettenetes zsarnok, két második ember, a hatalmas Augustus után következő Tiberius, s a zseniális Lenin után rendszert építő Sztálin. Mindegyik kettős portréhoz kapcsolódik egy-egy kiegészítő, kísérő kistanulmány: Tiberius és Sztálin után a politikai terrorról szóló rendszerező munka, A terror bolygója címmel. Nagy és Dubeek portréit követően a kommunista pártok és politikusok egy lehetséges tipizálása. Kádár és Horthy után az osztály és nemzet fogalmainak XX. századi szerepéről szólórövid elmélkedés. Végül az Imperialista demokraták összehasonlító portréit követi az Antik halál címűírás, melyben a görög-római ókor (olykor) halált megvető bátorságáról szólunk. Mit ígérhetünk, ha velünk tart a kedves olvasó? Invitálást közös töprengésre, szellemi játékra a történelemről, a történelemből. A nagy ember, a történelmet formáló személyiség néhány izgalmas példáját. Egy pár köztörténeti és művelődéstörténeti érdekességet. Végül szorgalmas és becsületes hozzáállást a történelemhez.

Mutass kevesebbet