Tibet újjászületése

Az ​1959-es ellenforradalmi lázadás után ismét az érdeklődés középpontjába került a „rejtelmes” Tibet. A rabszolgatartó, népnyúzó főpapok és főurak visszaéltek a Kínai Kommunista Párt és a népi kormány türelmével. Hitszegő politikájukat Kína-ellenes rágalomhadjárat, megfélemlítés, a gyilkosságok sorozata, a reformok merev elutasítása és az egyezmények megszegése dokumentálta. A magyar ellenforradalom vezetőihez hasonlóan, ők is árúba bocsátották, felkínálták hazájukat a nyugati, elsősorban az amerikai monopolkapitalizmusnak. Fábián Ferenc könyvéből kitűnik, hogy Tibet a történelem folyamán a kínai császárok, s a Kuomintang uralma alatt is mindig Kína része volt, s az is marad. Az imperialistákkal összejátszó reakciós tibeti főpapok és főurak által kirobbantott ellenforradalmi lázadás nem járt, mert nem járhatott sikerrel. A szörnyű elnyomás alatt, nyomorúságos körülmények között élő tibeti rabszolgák és jobbágyok a féktelen uszítás és megfélemlítés ellenére sem álltak az ellenforradalom oldalára. S amióta a kínai néphadsereg megszabadította Tibet népét az ellenforradalmároktól – s velük együtt a "rejtelmektől' – új korszak kezdődött a Világ Tetején: a szocialista átalakulás korszaka, amelyben végre emberré válhatnak az addig állati sorban és középkori elmaradottságban tartott rabszolgák. Az átalakulás érdekfeszítő mozzanatait, s a rabszolgamúlt szörnyűségeit tárja elénk Fábián Ferenc Tibetről szóló könyvében. Személyes tapasztalatai alapján írt színes, érdekes riportkönyvéből az élmény frissessége árad. A kínai kommunisták társadalom – és emberformáló erejének, áldozatvállalásának, bölcsességének és szinte végtelen türelmének ezerféle megnyilvánulása, egy öntudatra ébredő nép megdöbbentően gyors fejlődésének eseményei filmszerűen pergetik le az olvasó szeme előtt azt a nagyszerű átalakulást, amely ma Kína egyik legelmaradottabb tartományában, a Világ Tetején végbemegy.

Mutass kevesebbet