Tibeti halottaskönyv

A hallás által megszabadító bardó útmutatás nagykönyve, (tibetiül Bardó Thödol, röviden A bardó útmutatás nagykönyve) a halál és az újraszületés közötti átmeneti időszakaszról, a "köztes létről" (tibetiül bardó) szóló buddhista szövegek gyűjteménye. A könyv eredetlegendája szerint a tantrikus buddhizmust Tibetben meghonosító, VIII. században élt indiai jógi, Padmaszambhava részletes útmutatást adott arra, hogyan érhető el a megszabadulás a köztes létben. Útmutatásait tanítványai lejegyezték, majd a buddhizmus átmeneti üldöztetése elől "kincs-iratként" (tibetiül terma) rejtették el a későbbi nemzedékek számára. Ezt ötszáz évvel később egy Karmalingpa nevű ifjú jógi találta meg. Bár a tibetiek hosszú évszázadokon át titkos tanításként kezelték, s csak a legavatottabb tantrikus gyakorlóknak adták tovább, a XVIII. századtól kezdve halotti szertartáskönyvként vált egyre népszerűbbé. A Bardó Thödol a XX. században Nyugatra is eljutott, és a - némileg félrevezető - "Tibeti Halottaskönyv" címen vált ismertté. Elsöprő sikerét a XX. századi misztikus-vallási mozgalmaknak köszönheti, ám a háttérismeretek hiányában sokan félreértelmezték. Az eredeti tibeti szövegből készült új magyar fordítás a legújabb kutatásokon alapszik. Három csoportra osztva közli a bardó útmutatás nagykönyvének legfontosabb fejezeteit: a verses formájú alapszövegeket, a különböző köztes létekkel kapcsolatos útmutatásokat, valamint néhány kiegészítő szöveget. A fordító, Agócs Tamás tibetológus részletes magyarázatokat, kommentárokat és lábjegyzeteket fűzött a szövegek egységeihez. Bevezető tanulmányában elemzi a köztes lét fogalmának történetét a buddhista hagyományban és a Bardó Thödol irodalmi forrásait. A kötetet lezáró függelékek, köztük a békés és haragvó istenségek szimbolikáját tartalmazó táblázat, segítik a szövegekben való eligazodást. A kötetet a "Tibeti Halottaskönyv" nyugati és magyar recepciójának bonyolult történetét elemző tanulmány egészíti ki Kelényi Béla tibetológus, muzeológus tollából. A szöveghez kapcsolódó gazdag képanyag és magyarázat pedig Magyarországon először mutatja be a bardó száz békés és haragvó istenségét összefoglaló, különböző típusú mandalákat, s a bardó folyamatának rendszerében külön-külön az egyes istenségeket is. Ehhez kapcsolódik a tibeti buddhizmus művészetének legrégebbi képtípusai közé tartozó Életkerék, valamint a szöveg mitikus szerzője, Padmaszambhava különböző megjelenéseit bemutató festmény elemzése. "Ezt a könyvet azért nevezik a Hallás által megszabadító bardó útmutatás nagykönyvének, mert ha a köztes létben az ember fülébe jut, ennek hallatán még akkor is megszabadulhat, ha elkövette az öt jóvátehetetlen vétség valamelyikét. Ezért hirdetni kell a piactéren, és minden eszközzel terjeszteni kell. Aki egyszer meghallja, nem biztos, hogy rögtön felfogja a jelentését, de a köztes létben az értelme majd kilencszer világosabbá válik, és akkor szóról szóra eszébe jut. Ezért szükséges, hogy mindenkinek a fülébe eljusson még az élete során. Fel kell olvasnia a betegágyak mellett, és minden halott ember fülébe kell súgni. Széltében-hosszában hangoztatni kell. E szöveggel találkozni igen nagy kiváltság. Nehezen jutnak hozzá azok, akik nem gyűjtöttek érdemeket és nem tisztultak meg az elme homályáról. Ha hozzá is jutnak, nehéz felfogniuk. Pedig ennek hallatán már csak azért is meg lehet szabadulni, mert akkor az embert nem keríthetik hatalmukba fonák nézetek. Ezért nagyon nagy becsben kell tartani. Ez az összes tanítás tiszta kivonata."

Mutass kevesebbet