Tintagiles halála

Maurice Maeterlinck: Tintagiles halála. Fordította: Keleti Arthur. Budapest, 1922. Székasi Sacelláry Pál kiadása. 41 + [3] p. Számozott példány: 260. sz. A Tintagiles halála (La Mort de Tintagiles) Maurice Maeterlinck Nobel-díjas belga drámaíró 1894-ben megjelent szimbolista drámája. A mű a szerző bábszínházra írt darabjai közé tartozik, ahol a bábok az emberi kiszolgáltatottságot és a sors elkerülhetetlenségét jelképezik. A történet egy titokzatos, komor várban játszódik, ahol két nővér, Ygraine és Bellangère, próbálja megvédeni öccsüket, a gyermek Tintagilest. A vár tornyában élő, soha meg nem jelenő Királyné (aki a Halál és a könyörtelen Sors szimbóluma) magához akarja venni a gyermeket. A nővérek és az idős szolga, Aglovale, minden erejükkel óvják a fiút, de a Királyné szolgái az éjszaka leple alatt elrabolják őt. Az ötödik felvonásban Ygraine követi öccsét egy hatalmas vasajtóig. A túloldalon hallja a gyermek kétségbeesett segélykiáltásait, de az ajtót nem tudja kinyitni. Tintagiles végül a falon túl, magányosan hal meg, Ygraine pedig tehetetlenül omlik össze a zárt ajtó előtt. A Királyné alakja magát a Halált testesíti meg, akivel szemben az emberi küzdelem (Ygraine ellenállása) végül mindig elbukik. A darabot a sötétség, a néma rettegés és a baljós csend uralja. Maeterlinck azért választott bábokat (vagy bábként mozgó színészeket), mert úgy vélte, ők jobban kifejezik a sorsnak való teljes alávetettséget, mint a hús-vér emberek.

Mutass kevesebbet