Tiszántúli Emanuelle

E könyv - műfaját tekintve - szociográfia, témája pedig a tiszántúli aprófalvak szexuális világa. Nem statisztikák összeállítására törekedtem (bár az adatok összegzéséről nem mondtam le), inkább a minőségre voltam kíváncsi, az élmények érdekeltek, az aktusig vezető rituálétól, a befejezést követő levezetésig. Érzéseket, élményeket, gondolatokat, vágyakat kutattam, a zsigeri működést meghaladó többletet kerestem, és néha nagyon szép, máskor nagyon szomorú történetekkel, intim élethelyzetekkel találkoztam, soha ki nem mondott, esetleg suttogva megvallott édes asszonyi álmokkal, és igen egyszerű, puritán férfiszexualitással. Közben persze meglepetéssel tapasztaltam, hogy az aprófalvak világában a legintimebb pillanatok is valamiképpen közösségi kontroll alatt állnak, s a (kölcsönös) örömszerzés kifinomultabb lehetőségeivel szemben milyen merev elutasítás nyilvánul meg - elsődlegesen a férfiak részéről. Azért tartom fontosnak ezt a témát, mert legmélyebben leginkább feltárulkozóan a szexualitásban fejezzük ki önmagunkat. E kétszemélyes happeningnek nincs előre megírt forgatókönyve, az "itt, most és vele" helyzet minden esetben a korábbi viselkedési programok felülírását teszi szükségessé, a tradicionális magatartási minták megújításának képtelensége ejakulatív rutinná silányítja az erotikát. Ez pedig senkinek sem öröm. A kötet a Magyarország felfedezése sorozatban 2001-ben megjelent könyv bővített változata. A könyv első kiadása óta öt év telt el, s a tiszántúli aprófalvakban - a szoknyák alatt - a helyzet változatlan. Errefelé sokan vágynak a csodára, de kevesen vannak, akik elindulnak a csodákhoz vezető sejtelmes és igéző titkokkal csábító úton, amely úgy kezdődik, hogy először önmagunk előtt vetkőzünk le - egészen lélekig. Mert a szexualitás olyan kétszemélyes happening, amelynek cselekménye minden alkalommal változik, s az előadás csak akkor lesz sikeres, ha önmagunkat pontosan ismerve és vállalva veszünk részt az aktusban. A télen hóba, nyáron porba fulladt kis településeken élő nők, kedvesük előtt - illően az alkalomhoz - még csak levetkőznek,de önmaguk előtt soha. És a férfiaknak ez nem is hiányzik.

Mutass kevesebbet