Titokzatos vizeken

Sárándy István. Titokzatos vizeken. Regény az ifjúság számára. Budapest, 1911. "Élet" Irodalmi és Nyomda Részvénytársaság (ny.). 128 p. Fűzött egészvászon. // Részlet a könyvből: ELSŐ FEJEZET. Amely azért érdekfeszítő, mert megismerkedünk benne a Balajti-házzal és a Zsivány nevezetű becsületes kutyával. Az ezernyolcszázhetvenötödik év egyik őszi reggelén történt, mikor a barna avaron már dér didereg s ködből szőtt zászlókat lengetnek a karcsú jegenyék, hogy Balajti Márton, közismert nagykárolyi csizmadiamester, szomorú felfedezésre jutott: elfogyott az apró pénze. Hát hiszen ez még nem lett volna valami túlontúl nagy baj, megesik az akár a királlyal is, hogy - teszem azt - betér valamelyik kereskedésbe, aztán oda lyukad ki, hogy: Ejnye fékom teringette, egy árva garas nem sok, annyi sincs a zsebemben. Az öreg hiba ott volt, hogy Balajti Mártonnál a nagyobbfajta pénzből sem akadt. Azt még a nagyapja elköltötte volt annakidején, ezerhétszáznemtudomhányban. A derék férfiú azonban nem akarta magát megadni a szomorú nincsenetlenségnek: elébb átkutatta a zsebeit, azután a ládafiát, erőnek erejével onnan akart venni, ahova nem tett s amikor már beleizzadt a hiábavaló keresésbe, nagy sóhajjal ereszkedett háromlábú székére. - Mi a csudából főz most már az asszony ebédet?

Mutass kevesebbet