Tizenöt év (dedikált)

Időutazásra hívom meg Önt, kedves Olvasó. Kirándulunk, határainkon innen és túl. Akinek ismerős lesz néhány történet, visszahívom egy kis emlékezésre. Akinek pedig minden az új-donság erejével hat, megismerkedhetnek egy olyan időszak érdekes vagy kevéssé lényeges történéseivel, dokumentumaival, amelyek a kilencvenes évek változásai után, átmeneti korban történtek meg, a külhoni oktatás területén. Tizenöt évvel ezelőtt nagy nyomás nehezedett a honi felsőoktatásra. Az újból felfedezett Felvidék, Kárpátalja, Erdély és Délvidék egyszerre nyújtotta be igényét, hogy valamilyen módon, magyar nyelven tanulhassanak lányai, fiai, magyar nemzetiségű polgárai. Államilag és az intézmények szintjén is olyan problémával találkozhattunk, amelynek megoldására nem volt recept. Új utakat kellett kiépíteni az elképzelhető és a nem várt kockázatokkal együtt. Ebben az országos szintű mozgalomban majdnem minden oktatási intézmény részt vett, hol csak érintőlegesen, hol pedig nagyobb összpontosítással, szervezetten. Ennek a korszaknak a történéseit szeretnénk bemutatni egy olyan példán keresztül amelynek a központja a Gödöllői Agrártudományi (később: Szent István) Egyetem volt. E könyvecske megjelenésének különös aktualitását adja az egyetemen létrehozott alapítvány, a Pro Agricultura Hungáriáé megszületése, virágzása s főképp a kötet megjelenésével egyidőre te-hető megszűnése. Az alapítvány kuratóriuma úgy véli, hogy mindazokat a tapasztalatokat, amelyek e különleges tevékenység során felhalmozódtak, érdemes átadni az utókornak. Ha valaki most azt gondolja, hogy egy dokumentációt tart a kezébe csalódik. Azokkal az élethelyzetekkel, élményekkel és eseményekkel ismerkedhet meg, amelyek nem tartoznak a „fontos" kategóriába, de a történésekben résztvevők életét megnehezítette vagy éppen bearanyozta. Történeteinknek van egy laza láncolata is, amelyre felfűzhetők, s személyekhez köthetők. Megtudhatjuk, hogy ki volt Zloczky Sándor és Tóni bácsi, akik sajnos már nincsenek közöttünk. Megismerkedhetünk tanárok, dékánok és rektorok nevével, s megtudhatjuk, miképp lett Csíkszereda egyetemi város, s mi előzte meg a Sapientia Egyetem megalakulását. A kötetben dokumentációkkal is találkozhatunk, amelyek egy oktatási nagyüzem működése és az ezzel összefüggésbe hozható egyéb tevékenysége során születtek. A könyv végén pedig mindenki csemegézhet, hogy akad-e ismerőse a tanárok, a konzulensek vagy éppen a végzett diákok között. Szent meggyőződésem, hogy mindenki lel majd ismerősre, hiszen: ...kicsi a világ. (Vagy mi vagyunk nagyok?)

Mutass kevesebbet