Tolnai világtörténelme VII. - A középkor I. rész

Részlet a könyvből: A magyarok története Kézai krónikája a honfoglalásról. Kézai Simon mester és Anonimusz krónikáját az a nagy ellentét különbözteti meg egymástól, hogy amiben nagyon is bőbeszédű az egyik, abban nagyon is hallgatag a másik és viszont. Anonimusz a magyarok honfoglalását feltűnő részletességgel beszéli el, Kézai azonban ennek a nagy eseménynek alig pár lapot szentel. Viszont a hún birodalommal és Attila személyével összefüggő elbeszéléseket ő tárgyalja részletesen, míg Anonimusz ennek a résznek mindössze néhány sort szentel. Ennek ellenére sem állíthatjuk, hogy a két krónika egymást kiegészíti. Kézai a hún, illetőleg a szkitha és a magyar nép történetét abban a fejezetében egyesíti, hol Szvatoplukról és atyjáról, Marótról szól. Szerinte Attila fiai a szkitha néppel a csaták következtében teljesen kipusztultak, úgyhogy Pannónia tíz évig király nélkül maradt és csak kóbor szláv, német, görög, morva és román csoportok maradtak benne, kik azelőtt Attila hűbéresei és szolgái voltak. Végre Szvatopluk lengyel fejedelem, Marót fia, a hunok pusztulása után uralkodni kezdett Pannóniában. Ezzel a Szvatoplukkal kerültek először összeütközésbe a magyarok, mikor az Ung-folyó vidékén megjelentek. Szvatoplukot mindenféle ajándékokkal áltatták, miközben országa viszonyait kikémlelték s mikor megtudták, hogy csekély serege van, megtámadták s Pannoniát elfoglalták. Marót az öregségtől megtörve Veszprém várában élt, mikor a magyarok Pannoniába bejöttek. Fia szerencsétlensége olyan erővel hatott lelkére, hogy fájdalmában hirtelen meghalt. A magyarok beköltözésének évét Kézai a 872. évre teszi. Vándorlásaikat úgy adja elő, hogy átkeltek a bessenyők s a fehér kúnok földjén, Kiev városán s végre az Ung-folyónál telepedtek le, hol egy várat (Ungvár) építettek s erről a várról, illetőleg az itt haladó folyóról nevezték el a magyarokat ungáruszoknak.

Mutass kevesebbet