Történelemóra

Csak úgy... Elöljáróban annyit kell mondanom, hogy ezt az interjúkötetet csak két ember nem akarta igazán: az alany, Kaján Tibor karikatúrista, és a szerző, jelen sorok írója. Az Olvasó ne gondoljon arra, hogy személyes fenntartásokat táplálunk egymás iránt, sőt, kitűnő munkakapcsolat áll fenn köztünk, Kaján több írásomat is illusztrálta, címlapot is tervezett hozzájuk. Egyszerűen arról van szó, hogy Magyarországon még soha nem írtak könyvet karikatúristáról és nehéz megmagyaráznom, hogy én most miért töröm meg ezt a szokást. Dolgoztam együtt más kiváló karikatúristákkal is és soha nem támadt fel bennem hasonló szándék. A művészetben az a baj, hogy "pontozásos sportág", egy-egy teljesítmény vagy mutatvány értéke nem magában való, hanem az elbírálók ízlésétől függ. Ilyen tekintetben az én véleményem is szubjektív, nem számít többet vagy kevesebbet, mint másoké, semmiképp sem eldöntő erejű. Nem jelentem ki, hogy Kaján Európa legnagyobb élő karikatúristái közé tartozik - nem lehetetlen, hogy így van, de ennek kinyilvánításához többet kellene tudom a műfajról. Csak annyit mondok csendesen, félig magamban, hogy a rajzai a nagy gondolkodók tanításaihoz hasonló üzeneteket közvetítenek felém. "Karikatúráit nézve már-már érthetővé válik világunk működése" - írta róla valaki.

Mutass kevesebbet