Történelmi jelenlét

Veres ​Péter életműve az utolsó évek gazdag termését magába záró Történelmi jelenlét-tel válik befejezetté, gondolatilag és művészileg teljes boltozatúvá. Mindaz, ami az írót pályája végső szakaszán izgatta-foglalkoztatta, mindaz, amit fontosnak, meghatározhatónak érzett az emberiség és a nemzet sorsában, végérvényes írói hitelességgel, a világ- és önismeret múlhatatlan igényével, az állandó szellemi készenlét frissességével, s a legmagasabb rendű hasznosság reményével fogalmazódik meg a kötet írásaiban. „…klasszikus moralitású művész volt – vallja Illyés Gyula. – A példaadással is művet alkotván vagyis íróilag beszélvén, mondhatni a legmaibb európai módon végezte a dolgát. Országban, nemzetben gondolkodni: ezzel a kifejezéssel ő ajándékozta meg kortársait, még pályája elején. Leomlott bástyák, vesztett küzdelmek után egy nép talpraállítása, világszintre emelése volt a gondja. Az igény és műveltség e szintjének követe volt köztünk.” De a Történelmi jelenlét írásaiban Veres Péter nem csak az emberiség és a nemzet létének nagy kérdéseire ad tiszta választ; ebben a sok műfajú, publicisztikát, visszaemlékezést, útirajzot, naplójegyzetet, olvasónaplót és párbeszédet izgalmasan társító kötetben megvesztegető tárgyilagossággal rajzolódik ki egy nagy írói és közéleti pályára visszatekintő egyéniség szellemi önarcképe is, híven érzékeltetve, hogy a vegetatív élet köreiben hogy lobbanhat fel forradalmasítóan a hivatástudat, s milyen viszony van a történelem-kínálta lehetőségek és a művészi megvalósulás között.

Mutass kevesebbet