Történelmi regények - Pro Libertate! - Herczeg Ferenc emlékezései

Történelmi ​regények Hercegh Ferenc négy olvasmányos, magyar tárgyú történelmi regényét kapja kézhez egy kötetben az olvasó. Herczeg Ferenc /1863-1954/ az Új Idők szerkesztőjeként /1894-1944/ is nagy hatást gyakorolt a magyar irodalomra, a két világháború közötti hivatalos Magyarország „írófejedelme” volt. Meséi, erkölcsrajzai, drámái, társadalmi és történelmi regényei részben Jókai és Mikszáth nyomán haladnak, de a romantikus és anekdotikus előadásmód nála konzervatív világnézettel párosul. Az 1902-ben megjelent Pogányok a Vata-féle pogánylázadás idején játszódik, hőse Alpár, Thonuzóba besenyő vezér papnak állott fia, aki két világ határán próbálja megtalálni önmagát. Az Élet kapuja II. Gyula és X. Leó pápaságának Rómájában mutatja meg, hogyan próbál a magyar jobbágyivadék, Bakócz Tamás hatalmat szerezni, hogy a Magyarországra törő török veszélyt elháríthassa. A fogyó hold című történelmi kisregény már a török hódítás következményeit adja elő, egy végvári vitéz kalandos történetével példázva egy nemzet életben maradásának lehetőségeit. A hét sváb /1916/ Herczegnek talán legsikerültebb történelmi regénye, amelyben szülővárosa, Versec svábságának állít maradandó emléket: hét derék verseci legény vére hullatásával is tanúságot tesz 1848 magyar eszményei mellett. Herczeg Ferenc művei sok kiadást értek meg. A mai olvasó kellő távlatból értékelheti mindazt, ami Herczeg műveiben igazán jelentős, és minden bizonnyal újból felismerheti a történelmi regények szórakoztató és tanulságos jellegét. Pro Libertate! Herczeg Ferenc (1863-1954) a két világháború között a „hivatalos” Magyarország legrangosabbnak tekintett írója volt, aki az Új Idők szerkesztőjeként fél évszázadon át nagy hatást gyakorolt a polgári közízlésre. Meséi, erkölcsrajzai, drámái, társadalmi és történelmi regényei részben Jókai és Mikszáth nyomán haladnak, de a romantikus és anekdotikus előadásmód nála konzervatív világnézettel párosul. Történelmi regényei, így a Pogányok, Az Élet kapuja, A fogyó hold vagy A hét sváb ma is színes, szórakoztató olvasmányok, s ilyen értelemben jelentős műve a Pro Libertate!, II. Rákóczi Ferenc életregénye. Az író mozgalmas, romantikus képet fest a kuruckorról, nagyszabású történelmi tablójában megmutatja a szabadságharc főszereplőinek lélektani motívumait, s a bukásban oly nagy szerepet játszó politikai erők izgalmas és sokszor alattomos játékát. A nagy fejedelem nemes, vonzó, tiszta alakja számos írót ihletett meg, Herczeg regényében a kisgyermekkortól kezdve egészen Rodostóig kísérhetjük lélekben Rákóczit. Emlékezetesek maradnak a bécsi Burg, a Napkirály udvarának vagy a török Portának fényei és árnyai, s Herczeg lendületesen, mindig érdekfeszítően mozgatja regényének rengeteg szereplőjét. Ennek a könnyű kézzel írt életregénynek elolvasása mintegy átismételteti velünk a Rákóczi-szabadságharc történetét és legfőbb tanulságait, rendszerbe foglal egy felemelő és tragikus történelmi kort, s talán kedvet ébreszt mindenkiben, hogy más művek alapján is elmélyedjen e feledhetetlen kor magyar históriájában. Herczeg ​Ferenc emlékezései - A várhegy / A gótikus ház Emlékezéseinek első része, A Várhegy (1933) gyermek és ifjúkorát, jogászi tanulmányainak és írói indulásának éveit beszéli el, kedélyesen, anekdotázva, humorral és öniróniával. A verseci sváb patikus fia a soknemzetiségű Bánság módosabb polgárságának világába születik bele, a kiegyezés utáni Magyarország ellentmondásos, de prosperáló korszakában. A német kultúrán nevelkedő gyerek fokozatosan válik magyarrá: Herczeg takargatás, öntömjénezés és minden önigazolási szándék nélkül adja elő ennek a folyamatnak lélektani és gyakorlati állomásait. S miközben életének eseményeiről – iskoláiról, bálokról, párbajokról – és fontos szereplőiről – családjáról, tanárairól, barátairól – eleven, színes képet rajzol, egyúttal valóságos enciklopédiáját adja a korabeli kisvárosi sváb, majd kisvárosi magyar, végül a fővárosi polgári, úri középosztályi életmódnak, szokásvilágnak, erkölcsöknek. Emlékezései második része, 1890 és 1914 közötti pályafutását beszéli el. A gótikus ház (1939) – a cím utalás a Parlamentre – már inkább a közéleti Herczeg Ferencnek, a hírlapíró-, szerkesztő-, színházi embernek, a kormánypárti képviselőnek, Tisza István rendíthetetlen hívének életéből mutat – nagyobb elhallgatásokkal, mozaikosabb formában – részleteket. Mivel az író itt többet politizál, nyilvánvalóbban kiütközik gondolkodásának éles konzervatizmusa. Műve azonban önmagát minősíti: annyira nyíltan vállalja a „keresztény, a magyar úri középosztály” valamennyi téveszméjét, hibáját és elfogultságát, hogy forrásértékű munka a szélesebb olvasóközönség számára egy olyan korszakról, olyan elmerült rétegről és olyan szemléletmódról, melyről a mai nemzedékeknek egyre kevesebb információ áll rendelkezésükre.

Mutass kevesebbet