Történeti kislexikon

Az emberiség történelmének két alapvető dimenziója az idő és a tér. A harmadik tényező az időt kitöltő, és a teret birtokló, alakító ember, aki gondolataival és cselekedeteivel írja a történelmet. A tudomány nem képes ezt a történelmet, ennek minden bonyolultságával, teljességével megragadni. A történészi megközelítéshez különböző szempontokat dolgoz ki: időbeli, tematikai felosztásban tárja elénk a megtörtént eseményeket. Ez a tevékenység bonyolult, sajátos ismereteket kíván, ami pedig specializáció, új tudományágak kialakulását hozta magával. Az írásbeli források kritikai vizsgálata az újkortól vált általánossá és lett a tudományos történetkutatás alapja. A történettudomány egyre differenciáltabb megközelítési módokat, egyre kifinomultabb módszereket kezdett alkalmazni a múlt írásos emlékeinek feltárásában. E folyamat előrehaladtával újabb és újabb történeti segédtudományok, speciális tudományterületek alakultak ki és különültek el egymástól. Ilyen például az oklevéltan (diplomatika), a kronológia (kortan), vagy a genealógia (eredet- és származástan) stb. A segédtudományokat más megközelítéssel alaptudományok is nevezik - és jogosan - , hiszen e speciális diszciplínák nélkül elképzelhetetlen korszerű történettudomány. A történeti segédtudományok sorába tartozik a 18-19. sz. fordulója körül kialakult történeti földrajz is. Felfogásunk szerint a történeti földrajz tárgyához tartozik egy adott terület leíróföldrajzának (domborzati viszonyok, hegyrajz, vízrajz), tájegységeinek, etnikumainak, valamint a közigazgatási, az egyház-, a kulturális és a katonai igazgatási egységek típusainak, jogállásának és területi változásainak; továbbá a történeti település- és gazdaságföldrajz adatainak vizsgálata. A történeti topográfiát társadalomtudományi vonatkozásai nem a földrajztudományhoz, hanem a történettudományhoz kapcsolják.

Mutass kevesebbet