Tövis

- Harminckét esztendős vagyok. 1950-ben fejeztem be első, "Ösvény" című regényemet. A vasöntödei kúpolókemence melletti munka után, mondhatni: második műszakban készült, arról a közösségről, amelyben akkor, huszonegy éves munkásfiú, az életem éltem. Az írás némi figyelmet s elismerést keltett a SZOT akkori irodalmi pályázatán, de nem kevés bíráló megjegyzésben is részesült. Először persze a dicséretek estek jobban, de hamarosan rájöttem, hogy a bírálatoknak tudom több hasznát venni: üresen maradt a kezem, egy második műhöz már kevés a fedezetem. Azóta egy évtizednél is több idő telt el, számomra elsősorban a zsurnalisztika evezőpadjain. Ritkán merészkedtem az irodalom felségvizeire, mert be kellett látnom, száz kudarcra esik egy olyan siker, mint amilyen például: irodalmi díj a varsó VIT-en. Bejártam azonban életünk sok táját, s aki elég közel merészkedik a munkás-valósághoz, vagy éppen ott vet horgonyt, lassan-lassan megtelik kincset érő irodalmi nyersanyagokkal. Ezek után már csak egy baráti példa kellett, hogy ismét próbát tegyek. Ebben a kötetben az utóbbi három-négy évben elkészített írásaim várják, hogy az olvasó feltörje záraikat. A többi - s az újak - nyilvánosságra bocsátásához az ezekről alkotott vélemények sugalmazását is várom.

Mutass kevesebbet