Tranzit glória

Különös sorsa van ennek a regénynek. Még nem volt magyar kiadása, amikor elkezdték németre fordítani. Itthon szinte észre sem vették, most pedig már az angol változat készül. A hol harsányan nevettető, hol dühödten szatirikus, hol finoman irónikus regény korunk paródiája. Egy kis magyar fürdőváros gimnáziumának nyugdíj előtt álló, irodalom szakos tanárnője egy este, fürdés után különös, kézzel fogható fényjelenséget észlel a feje körül. Glóriája van, olyan, amilyet szentképeken látni. A dolog azért is furcsa, mert a tanárnő ateista. A glória, amit hasztalan próbál mindenféle eszközzel eltávolítani, nemcsak az alvásban zavarja (nyomja a fejét, és nehéz megszoknia az örök világosságot), de lelki problémákat is okoz. Csak később érti meg, hogy glóriáját csak azok látják, akik teljesen bűntelenek, vagyis igen kevesen. A glóriásság tényét a tanárnő racionális okokból mindvégig titkolja. Akkor is, amikor kiderül, hogy csodákra képes. Betegeket gyógyít és nyelveken szól, hihetetlen helyzeteket produkál, melyek felbolygatják a kisváros életét. A tömeges halpusztulás, a turisták szezonon kívüli szokatlan megszaporodása, a város rég áhított, mindaddig számtalan próbafúrással hiába keresett gyógyforrásának hirtelen feltörése és a tanárnő közötti összefüggést csak egy pénzsóvár orvos városatya ismeri fel, aki machinációk sorával olyan helyzetet teremt, hogy a tanárnő kénytelen együttműködni vele. A bennfenteseknek óriási jövedelmet termelő gyógyturizmusüzlet beindul... Az írónő szikár, rendkívüli pontosságra törekvő stílusa az irónia egyik alapforrása. Egyik német kritikusa szerint elbeszélő stílusa Joseph Rothéra emlékeztet. A Frankfurter Allgemeine Zeitung kiemeli: bámulatosan jól képes lavírozni a realitás és a hajmeresztő groteszk között. Mindenkinek ajánljuk, aki nevetni akar mai önmagunkon. A nevetés pedig, mint tudjuk, az öngyógyítás egyik eszköze.

Mutass kevesebbet