Trianon gyermeke, Kelebia

Kelebia homokra épült. Futóhomokra. Nyolcvan éve, 1924-ben szükségből tisztelték meg a nagyközség címmel, miközben a lakott hely sem tárgyaiban, fizikailag, sem lelkeiben, szellemileg nem volt felkészülve a rang (el)viselésére. A község kétszer nyert a történelemben. Először, amikor a Budapest-Zimony vasút számára a mai nyomvonalat választották (1872), másodszor - amit kimondani is istenkísértés - Trianon által, midőn egy külföldiekből összeállt bizottság úgy firkantotta le Magyarország határát, hogy attól Kelebia vasúti határátkelőhely lett. Kétszer csalódott is. Először, amikor Szabadka visszamaradt földvagyonából nem kapta meg jogos járandóságát, másodszor, midőn - elmondani is szégyen - a már önállóvá érett községet Szabadka város (1941) egyszerűen le akarta törölni a közigazgatás térképéről. Közben lepergett az a huszonöt esztendő, amit a könyv most megkísérel összefoglalni. Azok számára, akik ma is Kelebián élnek, azoknak, akik valaha ott éltek, akik a környéken laknak, akik a szüleiktől hallottak róla és végül azoknak, akik tudják, hogy nemcsak az ördög, de a lényeg is a részletekben rejtőzik. Ez a könyv Trianon egy eddig ismeretlen részletét rejti.

Mutass kevesebbet