Trisztán és Izolda regéje

Trisztán és Izolda regéje a világirodalom egyik legszebb szerelmi története. A régi szép varázslatos história minden korban elbűvölte az olvasókat és a szerzőket. A középkor óta számtalan feldolgozása született: udvari énekmondók, walesi és breton bárdok idézték fel újra és újra a végzetes szerelem mítoszát. Borka Zsuzsanna szerint a bűvös bájitalról, halálhozó szerelemről szóló történet rímek után kiált, melynek zenéje, csengése még jobban visszarepíthet az elmúlt idők hangulatába. A kor eszményített hőse a gáncs nélküli, feddhetetlen lovag, hősnője a piedesztálra emelt hamvas liliomszál. A szerelmesek nem léphetnek ki az őket körülvevő világ kereteiből, ahol a mindenkori társadalmi szokásokat megsértőket keményen megbüntetik. "Ártatlanságuk" megőrzéséhez szüksége van a varázsszerre, de a bájital elfogyasztása csak ürügy. Már korábban is szeretik egymást, csak saját maguknak sem merik bevallani. Izolda csalódása óriási, amikor megtudja, hogy Trisztán nem magának, hanem királyának viszi őt. Trisztán látását elhomályosítja Márk király iránt érzett hálája és tisztelete. A bűvös bájital placebo hatása felszakítja a gátakat és utat enged a szenvedélyek áradásának, de gyanítható, hogy a mákonyos bor nélkül is győzött volna a szerelem mindent elsöprő ereje.

Mutass kevesebbet