Trivulzio szeme

Gyűjteményünkben ​Cholnoky Viktor elbeszéléseit és jeleneteinek többségét közöljük. Az írások – néhány kivételével – megjelentek az író három elbeszéléskötetében: Tammúz, Budapest, 1910. Franklin-társulat, Az alerion-madár vére, Budapest, 1912. Franklin-társulat, Néhusztán meséiből, Budapest, 1913. Franklin-társulat. Minthogy e kötetek közül kettő még az író életében került forgalomba, s a harmadik is a halálát követő évben, a bennük közölt írások szövegét fogadtuk el hitelesnek, bár a jelenetek és novellák majd mindegyike megjelent már korábban is folyóiratban vagy hetilapban. Cholnoky novellái – inkább rejtve, mint explicit formában – az irodalomnak mint írásnak (s nem mint tanulságos, példázatos s így erkölcsi „megújulást” hordozó történetnek) a hangsúlyozását is sugallják. Korszakhatáron áll tehát Cholnoky (mint szinte mindegyik kortársa), igen mély ellentmondásokat hordoz egész életműve: gondoljunk arra, hogy jóval nagyobb mennyiségű publicisztikai írása elsősorban a kor tudományos ismeretterjesztő műfajába tartozik, s a tudomány fejlődését, általában a haladást, a megismerésbe és racionalitásba vetett hitet tükrözi; ám novellái éppen ellenkezőleg, a megismerés lehetetlenségét, a világ értelmezhetőségének kételyét, az egységes XIX. századi világkép szétbomlását fejezik ki. Legjobb novelláiban, a közülük is kiemelkedő A kövér emberben pedig az író már a történet (s így a valóság) abszurditására irányítja a figyelmet. Cholnoky novelláiból a szó műfajt jelölő (kísértethistória) és metaforikusan értett jelentésében is egy kísértetvilág kezd kibontakozni.

Mutass kevesebbet