Trombitaiskola I.

Ajánlja ismerőseinek is!

(0 vélemény)

A rézfúvó hangszerek fejlődésének története sok értékes tanulságra hívja fel figyelmünket, amelyekről a szakemberek legtöbbje megfeledkezik, vagy tudomást sem vesz róluk. A kromatikus mechanizmus feltalálása a szoprán hangterjedelemben megszólaló rézfúvó hangszerek számos változatát teremtette meg, amelyek egymástól eltérő hangi, technikai, ritmikai, de mindenekelőtt különböző jellegbeli feladatkört töltenek be. Ennek ellenére a legtöbb régi, de még az újabban megjelent trombitaiskola címlapján is azt olvashatjuk, hogy „módszeresen felépített gyakorlataik" a trombita, szárnykürt, kornet-piszton stb. játékának elsajátítására egyaránt alkalmasak. Aki mélyebben kíván behatolni a rézfúvó hangszerek világába, hamar rájön, hogy pl. a szárnykürt és a kornel-piszton már elnevezésük szerinti szerkezeti felépítésük alapján is a kürtszerű, tehát a kónikus építésű hangszerek csoportjába tartoznak, míg a trombitát a cilindrikus szerkesztésű, tehát a trombitaszerű hangszercsaládba soroljuk. Ez az az irányelv, amely szerint az iskola az eddigi felfogástól eltérően - az évezredes hagyományok tiszteletben tartásával, de a mai kor követelményeinek megfelelően - kizárólag a trombitajáték tanításával kíván foglalkozni s annak módszereit tökéletesíteni. A régi kultúrából, a természetes trombita évezredes hagyatékából átvesszük e hangszer ritmikus fanfárjellegét (érces hang, nyelvtechnika). Ezt az értékes adottságot azonban nem elég tudomásul venni, hanem annak a trombita minden megnyilatkozásán, elsősorban a tanulmányok elsajátításán keresztül érvényesülnie is kell. (Határozott, erőteljes, férfias, hősies hanghatás.) A kromatikus trombita - a természetes trombita ősi jellegzetességét megtartva - kifejezőkészségének egy finomabb, lágyabb változatával gazdagodott. E tulajdonság - sokak felfogásával ellentétben - nem érzelgősségben (hangvibrálásban), hanem a hang szépségéből adódó érzelmi telítettségben nyilvánul meg. (Lágy. hajlékony hang, ajaktechnika.)