Tudomány, szabadság, béke

Huxley új műve arra a veszélyre hívja fel a figyelmet, hogy a korlátlanul fejlődő technika az emberek szabadságát és az emberiség békéjét fenyegeti. A technika fejlődése hasonló a kapitalizmus fejlődéséhez: egyre nagyobb centrális hatalmat biztosít. Egyre gyakrabban merül fel annak a veszélye, hogy a fejlődésmenete az élet szabadságát veszélyezteti, és így a tudosók önzetlen munkája - öntudatlanul bár-az emberi szabadság kárára is lehet Huxley nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy minél nagyobb a hatalom, annál nehezebben elviselhető birtokosai számára és ebben látja azt a nagy veszélyt, amely az atomenergia felfedezésével az ember fejlődésére zúdul. Hangoztatja az egyéni iniciativa és munka értékét egy mindjobban gépesített korban, decentralizálást tanácsol akkor, amikor a világ a gigantikus központosítás terveivel foglalkozik és a nagy gondolkodó tárgyilagosságával, az író mesteri előadásával olyan összefüggésekre hívja fel a figyelmet, amelyekre az olvasó nem is gondolt. Elöljáró: Ezeket a sorokat nem mint biokémikus írom. Nekem is van két könyvem és vagy féltucat értekezésem a háború és béke problémájáról. Nem jelent meg egy sem, nem is fog. Azért írtam őket, hogy tisztázzam magam előtt, hol a helyem, mi a kötelességem ebben a világkrízisben, mely az utolsó évtizedekben már kétszer sodorta katasztrófába az emberiséget; minden jel arra vall, hogy ez a két katasztrófa egy hosszabb sorozatnak csupán az első két tagja. Nem is tintával írtam ezeket a munkákat, hanem vérrel és verejtékkel, belső tusakodásomban. Ugyanígy vérrel és verejtékkel íródott Huxley-nek ez a kis könyve. Nem minden ponton értek vele egyet. De egyben feltétlenül megegyezünk: ilyen becsületességgel kell magával mindenkinek számot vetnie, ahogy azt Huxley teszi és ilyen bátran kell kimondani az eredményt, a szellem, a meggyőződés rendíthetetlen erkölcsi erejével. Mindannyian a világtörténelem szereplői vagyunk, mindannyian felelősek vagyunk azért, ami történik.

Mutass kevesebbet