Tudósportrék

Valahol egy Puskin-levélben olvastam: "A legszórakoztatóbb tudomány egy nagy ember gondolatait követni". Az amerikai filmgyártás fedezte fel elsőként ezt az igazságot, amikor a kor híres tudósairól nagy sikert arató filmsorozatot készített. Koch, Pasteaur, Freud, a Curie házaspár alakja egy csapásra filmhősökké váltak. A művészet felfedezte a tudományban a drámák egész sorát. Igazolva a nagy fizikus, James Franck szavait: "A legnagyobb természettudományos eredmények elérésében nemcsak ritka tehetségekre, de ritka erős jellemre, szorgalomra, bátorságra, nagyfokú igazságszeretetre, valamint arra a képességre van szükség, hogy valóban lényegeset fedezzünk fel és arra összpontosítsuk figyelmünket." Ennek a megállításnak évezredekre való visszavetítését igazolja Arkhimédész, Szókratész halála, Galilei megkínoztatása, Serves máglyahalála. A boszorkányüldözés-szerű tudományellenességnek a 19. és 20. század sem vetett egészen véget. Csak a módszerek változtak. Einstein akadémiai felvétele ellen a német akadémia harminc tagja levélben tiltakozott. Marie Curie-t sem fogadta be évtizedekig a Francia Tudományos Akadémia. Az el nem ismerés, a mellőzés csak történelem által jóvátett példáit tovább is sorolhatnám.

Mutass kevesebbet