Túl az éjszakán

Nemcsak azt szeretném mindekinek elmondani, amit senkinek sem mondhatok el, hanem azt is, amit megvallani még önmagamnak sem merek. Csak annak a versnek hiszek, amelyik személyes vallomás, szinte gyónás - még ha közéleti vers is. Baj, ha egy költő munkásságán belül választóvonal húzható: a vonaltól jobbra a lírikus közéleti versei sorakoznak, míg balra megkapó líraiságú krónikáját találjuk a magánélet különféle rezdüléseinek. Nincs választóvonal. A líra kérlelhetetlen műfaj, mivel a legszubjektívebb: csak akkor merészeljen a költő közgondról írni, ha a társadalmi probléma legalább olyan személyes ügye már, mint magánéletének kisebb-nagyobb gondjai. A vers mindig indulatból születik. Vagy feneketlen dühből, túláradó örömből, vagy mélységes szomorúságból, születhet töprengő, belső indulatoktól feszülő lelkiállapotból - de egykedvűségből sohasem. Ne a költészettől várjuk hát a világ dialektikus elemzését, tudományos rendszerezését. Ám az indulatból fakadó, őszinte vallomások jelzések, figyelmeztetőek lehetnek a tudós, politikus számára. Új könyvem öt ciklust tartalmaz. Az első: a Dante gyónása belső rendteremtő igénnyel íródott. A nyitás után következő Hó-álmaimban a szerelemről szóló mondanivalók találhatók, a társadalomról szóló töprengéseimet gyűjtöm egybe a Harmadnap hajnalán című ciklusban. A Túl az éjszakán című, címadó ciklusban életemnek egyik válságos szakaszáról vallok, míg a Tudósítások a Földről-ben azokról a benyomásokról adok számot, amelyek "világcsavargásaim" folytán értek. A vers indulati impulzusokat lop az emberek "tudatalattijába", s ezek az impulzusok rajtakaphatatlnaul módosítják idővel az emberek jellemét, képletét. Ezek az emberek tetteikben közvetlenül érintik majd a társadalmat, de indulataikban egy picit megnemesedve - az irodalomtól nemesítve - pozitívabban, hasznosabban munkálják, alakítják. Vallani akarok, hogy megértőbbek, jobb indulatúak legyenek az emberek.

Mutass kevesebbet