Tündérkopac

Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Két kicsi suta szarvú ökre s darab földecskéje vala minden gazdasága. Az egyikbe kölest vetett, s két gyermeket melléje állított, hadd őrizzék. Azt mondják egyszer a szomszédok: - Hé, szomszéd, kendnek aranykölese van! - Az biza! Lássák-e kendtek - mondta a szegény ember -, s én nem is vettem észre eddig. - Egyszeribe meghagyta erősen a gyermekeknek, hogy jól őrizzék azt a drága istenáldását, mert ha egy szál hibádzik belőle, halálnak halálával halnak meg. Még azon nap csak lerüppen egy varjú, s elvisz egy szálat. Aj, gyorsan utána a legkisebb gyermek, fut árkon-bokron keresztül, de mindhiába, nem tudja elfogni a varjút. Addig futott a szegény gyermek, míg egy nagy rengetegbe tévedt. Hát, amint megy, nagy tüzet lát, a tűz mellett egy éktelen hosszú óriást, amint ott hemmedezett. Ennek az óriásnak akkor orra volt, hogy éppen a térgye kalácsáig ért.

Mutass kevesebbet