Udvarház-Magyarország perimodern fénytörésben

Az írásokat az ökológiai szemlélet, a globalizáció, a lokalitás és a hagyomány feszültsége; a modernitás, a posztmodern, és a szerző által alkotott értelmező fogalom, a perimodernitás drámája járja át. Fogalmi rendszere kötődik humán ökológiai elméletéhez, melyet mint E-K-O (ember-környezet-organizmus) modell ismertetett a magatartástudományi és humán ökológiai tankönyveiben, és a nemzetközi tudományos nyilvánosság diskurzustereiben. Esszégyűjteménye megőrzi és irodalmias keretekbe fordítja át ezt a transzdiszciplináris nyitottságot, külön fejezeteket szentelve a magyar történelem Spengleri-értelemben vett osztálytragédiáinak, egyben vizsgálva a pusztulásukkal teremtett űr betöltésének későmodern esélyeit a fenntarthatóság jegyében. A szerzői név használata jelzi egyben a műfaji határt is, mely az egyetemi tanár Lázár Imre társadalomtudományi és humán ökológiai kutatásait és elméleti munkásságát elválasztja esszéinek irodalmias, és poétikus világától. A kötet legfőbb üzenete talán az, hogy egy Létező számára a legfőbb Lét-feladat maga a Lét-megismerés, és az így megértett Létbe való szelídséggel, türelemmel, alázattal (e három erény összefoglaló neve: szeretet) való belehelyezkedés. Ez egyúttal megrendítő üzenet arról, hogy az emberi életnek önmagában sem célja, sem értelme nincs és nem is lehet, célt és értelmet csak a szeretettel véghez vitt és folytonosan gyakorolt létmegismerés és létbe való beleilleszkedés adhat. Bogár László * Az Udvarház-Magyarország jelentőségét több szinten ragadhatjuk meg. Egyrészt a modernitáskritika és a civilizációkritika hagyományaira csatlakozik rá, másrészt viszont a térpolitikai gondolkodás megújításához járul hozzá és azt a magyar nemzet sajátos nemzeti karakterébe, antropológiai és kulturális tényösszefüggésébe ágyazza, elhelyezi történelmi sorsunk jelen kontextusában.

Mutass kevesebbet