Üdvözlet a régi Debrecenből

A XIX. század végétől követhetjük nyomon képeslapokon Debrecen városképének alakulását.A ránk maradt anyag őrzi az elpusztult középületek, parkok képét és a gyöngybetűs kézírás mögött megsejthetünk valamit eleink életérzéséből is. A felvételek olyan korban készültek, amikor még kívülről felismerhető volt egy-egy épület rendeltetése. A képeslapokon büszkén díszlettek a város templomai és iskolái, színháza vagy vasútállomása. A debreceniek pedig büszkék lehettek nemcsak a választékosságra, hanem a falakon belüli szellemiségre, akár az azóta lebontott Törvényszékre is. Előszó: Tanár és orvos közös munkájából született e könyv, amely Debrecent a régi képeslapok világán keresztül kívánja bemutatni. A szerzők csak azért említik foglalkozásukat, mert nem építészként vagy történészként készítették az összeállítást. Megismerkedésükben és munkájukban az volt a közös, hogy mindketten szeretik ezt a várost, próbálják múltjából megőrizni a maradandót, és még inkább figyelik jövőjét. E könyv szól azoknak, akik még éltek (koruknál fogva élhettek) a régi Debrecenben, de azokhoz is, akik már csak elbeszélésből ismernek egyes házakat vagy városrészeket. Legfőképpen mégis azok tájékoztatására szolgál, akik egyre gyarapodó számban vannak, de már szájhagyomány útján sem kaptak kellő útravalót Debrecen közelmúltjából. Nekik kell bemutatni, hogy megtudják: Debrecen valaha az egyik legszebb magyar nagyváros volt. E megállapítással vélhetőleg nem száll majd szembe az, aki múltját valóban megismeri, és e tény nem csorbítja más városok hírnevét. Debrecen évszázadok óta magyarságával mutatott példát, igazi értékei mindig megpróbáltatások közepette születtek, és nehezedő körülmények között is a kultúra és magyarság megőrzése marad a feladata. Miként a magyar nyelv, Debrecen és kultúrája is önálló része Európának. E képes összeállítás csak felvázolja annak a városképnek az alakulását, amely a képeslapok megjelenése óta nyomon követhető. A XX. század közepéig mutat képeket Debrecenről, a látottakat nem kívánja párhuzamba állítani az azt követő évtizedek sivár városképi beruházásaival. Ez az összehasonlítás maradjon meg a szemlélődőknek. A könyv nem nyújthat teljes tájékoztatást sem az építészetről, még kevésbé a történelemről. Mégis felidéz valamit tömörítve a gazdag múltból, s aki ezzel megbarátkozott, kiegészítő ismeretek után tovább fog böngészni a könyvtárakban vagy szülei, nagyszülei hagyatékában. Ennek az érdeklődésnek a felkeltése a fő cél, mert Debrecen múltját évtizedek óta burkoltan vagy kimondva feledtetni akarták az itt élőkkel. Példa erre az ilyen várostörténeti könyv hiánya is.

Mutass kevesebbet