Ugye?

A költő - új kötetéről: Mostani verseskötetemmel befejeztem egy húsz éve elkezdett mondatot. Ugyanis azt a játékot találtam ki, hogy eddigi kötetcímeim összeolvasva értelmes üzenetet adnak ki - üzenetet az utókornak. Legutóbbi gyűjteményem címe azt állította-kérdezte, hogy "minden eladó"... Most pedig eljött a nyomatékosító kérdőszó ideje: "ugye?". Nem akarok prófétai hajlamaimmal dicsekedni, de hát minden igazi költő egy kicsit látnok is, akit így vagy úgy, de visszaigazol az idő. Általában túl későn. Én szerencsés vagyok, hogy megérhettem jóslataim teljesülését, és persze szerencsétlen is, hiszen nem nagy öröm a beteljesült jóslatok világában létezni. Zaklatottak ezek a versek, nem is rendeztem ciklusokba őket, naplószerűen őrzik három év minden keserűségét, meditációját. Úgy gondolom, egy költői korszak zárul le ezzel a gyűjteménnyel: új mondatot kezdek el, új hangot szeretnék megütni. Pontosat és fegyelmezettet, ahogyan nehéz időkben szükséges. Minden idő történelmi idő, de - 1956 rövid két hetétől eltekintve - most először érezzük is ezt mindannyian. Tudom, hogy a magyar költészetnek szabadon termő, új, gyönyörűséges évada jön el. Hiszem, hogy az emberek ismét fognak versekről beszélgetni a műholdas tévé és a videó lidércfényeit kikapcsolva. Ha ráébredek, hogy egyetlen életüket nem lehet selejtes pótéletek látványával elmúlatni.

Mutass kevesebbet