Új adatok és új szempontok a székelyek régi történetéhez [Kolligátum]

Négy művet tartalmazó kolligátum: 1.) Karácsonyi János: Új adatok és új szempontok a székelyek régi történetéhez. Kolozsvár, 1927. Minerva. 200 p. + 1 t. (Erdélyi Tudományos Füzetek. 1927. 9. sz.) 2.) Hóman Bálint: A magyar hún-hagyomány és hún-monda. Budapest, 1925. Studium. 106 + [2] p. 3.) A rovás-írás él-e a magyar nép között? Budapest, 1903. Hornyánszky. 50 + [2] p. 4.) Gyöngyös Halászi Vadász Pál: Bíkís-besenyő megye. És a besenyőkrűl, meg nyelvükrűl; meg a barsa-nemrűl s helynevek magyarázata. Tukeve, 1925. Daróczy Antal ny. 106 + [2] p. 1.) Karácsonyi János (1858–1929) neves történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja 1927-ben publikálta „Új adatok és új szempontok a székelyek régi történetéhez” című munkáját az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatban (9. szám). Ez az írás a szerző székely eredettel foglalkozó kutatásainak egyik záróköve, amelyben továbbfejlesztette és pontosította korábbi elméleteit. A mű központi kérdése a székelyek származása, amelyben Karácsonyi egyedi, a korban vitatott álláspontot képviselt. Tagadja a hun eredetet: Karácsonyi elvetette azt a krónikás hagyományt, miszerint a székelyek Attila hunjainak közvetlen leszármazottai lennének. A gepida-elmélet: A szerző szerint a székelyek ősei valójában a Kárpát-medencében maradt gepidák voltak. Úgy vélte, hogy a honfoglaló magyarok nem igázták le vagy szórták szét ezt a germán néptöredéket, hanem meghagyták őket saját elöljáróik (véneik) alatt a hegyes-erdős területeken. Végső konklúziója szerint a mai székelység nem etnikailag különálló hun vagy gepida nép, hanem olyan magyarok, akik átvették a korábbi lakók (a gepidák) helyét és határőrizeti kiváltságait. Úgy fogalmazott: „a mai székelyek csak székely kiváltságokkal élő magyarok... ez Árpád népe”. Bár Karácsonyi gepida-elméletét a későbbi történettudomány (például a kabar-elmélet hívei) nagyrészt elvetette, munkája alapvető jelentőségű volt a székely eredetkérdés tudományos vitájában. Írásaival arra kényszerítette a történészeket, hogy a puszta mondák helyett forráskritikai alapon vizsgálják a székelyek múltját. 2.) Hóman Bálint történész 1925-ben megjelent „A magyar hún-hagyomány és hún-monda” című műve a magyar őstörténet-kutatás egyik alapvető forráskritikai munkája. A tanulmányban a szerző arra a kérdésre keresi a választ, hogy a magyar krónikákban megjelenő hun–magyar rokonság tudata és az Attila-hagyomány valódi népi emlékezeten alapul-e, vagy csupán középkori tudósok irodalmi fikciója. Hóman különválasztja a hun-hagyományt (a nép körében élő, szájhagyomány útján öröklődő történeti tudatot) a hun-mondától (a krónikások által írásba foglalt, gyakran idegen forrásokkal kiszínezett elbeszélésektől). Részletesen vizsgálja a IX–XIII. századi forrásokat, köztük Anonymus Gesta Hungarorumát és Kézai Simon krónikáját. Megállapítja, hogy a középkori magyar történetírók (III. Béla jegyzőjétől Thuróczi Jánosig) szilárdan hittek a két nép azonosságában és abban, hogy a honfoglalás valójában a hun örökség visszavétele volt. Hóman amellett érvelt, hogy a hun–magyar rokonság tudata nem csupán nyugati mintára átvett irodalmi elem, hanem létezett egy magyarsággal együtt élő, ősi, keleti eredetű hagyományréteg is. 3.) A tanulmány azt a kérdést vizsgálta, hogy a székely-magyar rovásírás létezik-e még élő gyakorlatként a nép körében, vagy csupán történelmi emlékként maradt fenn. A vizsgálat egyik elindítója Fadrusz János szobrászművész volt, aki korábban azt állította, hogy a rovásírás „eleven kincse a nemzetnek, és még máig is él”. 4.) A „Bíkís-besenyő megye” egy történeti-nyelvészeti munka, amelyet dr. Gyöngyöshalászi Vadász Pál (államtudományi doktor, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem egykori hallgatója) írt. A szerző a besenyők történetével, nyelvével, a Barsa-nemzetséggel, valamint helynevek etimológiai magyarázatával foglalkozik benne. Vadász Pál Túrkevén élt és alkotott, írásait gyakran a teljes címével („Gyöngyös-Halászi Vadász Pál”) jegyezte. Munkássága során nagy hangsúlyt fektetett a kun és besenyő hagyományok kutatására. Feliratozatlan félvászon kötés.

Mutass kevesebbet