Új ég, új föld

Az Új ég, új föld a történelemelőtti időkbe vezeti el az olvasót. A mindent elpusztító Vízözön után lassan éled újjá az emberiség, hogy régi bűneitől megtisztulva, új örömök és gyengeségek között építse meg az új életet. Azt az új életet, melyben bármennyire is ügyelnek az örök hagyományokra, annak elemei feloldódnak egy másfajta, magasabb fejlettségű kultúrában. A roppant anyagi és szellemi vállalkozás megtestesítője Gilgames, ki csak kétharmadában isteni lény, így kénytelen egyharmad emberi mivoltában vállalni a földi sorssal járó dolgokat - végső fokon: a halált. Életének és művének ellentmondásai is ebből fakadnak. Nemcsak környezete, olykor népe sem érti magasba szárnyaló terveit, de még az istenek is szembefordulnak vele, ellenfelet küldenek a rettenetes erejű Enkidu személyében. Nem sikerül őt elpusztítani. De hiába minden, külső és túlvilági erők küzdelmében felülmarad ugyan, pusztulását ott hordja magában: a barátjává és harcostársává lett Enkidu halála rádöbbenti saját mulandóságára is. A felismerés okozta kétségbeesésében megpróbálja a lehetetlent, felkeresi a másvilágon halhatatlan nevelőatyját, Utnapistimet, hogy megtudja tőle az örök élet titkát. Hosszú bolyongás után a kisgyermek Gilgames kertjében rátalál az örök élet kék virágára, azonban hazatérőben elragadja tőle egy mérges kígyó. Ezt a pár sort nem szánom tartalmi összefoglalásnak, azt, amit el akartam mesélni, rövidebben úgysem tudnám elmondani, mint a könyv lapjain tettem. Régi-régi történettel találja szembe itt magát az olvasó, amint az a sumér-asszír ékírásos táblák bizonyítják: az i. e. IV-III. évezred táján keletkezett történet könyvben való megformálása számomra sok gyönyörűséget szerzett. Tiszta szívemből kívánom ezt az olvasónak is.

Mutass kevesebbet