Új képfajtákról

Mióta ​a ceruzával, festékkel, ecsettel készített képek mellett megjelentek a fénnyel írt képek, mióta a látható világ többféleképpen leképezhetővé vált az ember közvetlen beavatkozása nélkül, és amióta objektív optikai szerkezetek, képkészítő berendezések csalják csapdába és bírják munkára a fényt, azóta a kép kitört a művészi ábrázolás tartományából, az „új képfajták” megjelenése még inkább a képre, a képről való gondolkodásra fordítja a figyelmet. Peternák Miklós könyvének gondolatmenete egy sajátos kép és fénytörténetbe ágyazódik. A szerző megkülönbözteti a kézzel készített képek korszakát, az optikai korszakot (melyben a fotó: „a természet ceruzája”, a film: „élő kép”, a videó: „maga a valóság”) és a „kezelhető kép” korszakát. Ismeretelméleti, lételméleti asszociációkat is felvillantó alapossággal igyekszik rákérdezni az új képfajták által kialakított viszonyrendszerekre. Az új képfajták révén a térproblémákat időproblémák váltják fel: az új képek az időt teszik valamilyen módon láthatóvá. „A fénykép megállítja, »meghatározatlanná« teszi az időt, a film azt újból elindítja és »meghatározottá« képes tenni” – írja Peternák

Mutass kevesebbet