Új magyar bestiárium

Az 1989-es rendszerváltás korának állatkertjébe vezetem be az olvasót. Ez a kor, amelyet nevezhetnénk akár a köztársaság korszakának, már 2010-ben lezárult, és szereplői részben messze kerültek. Van-e róluk, tőlük ta-nulnivaló az új, tekintélyelvű korban? Vagy nem maradt utánuk semmi, és senki se tudott kiúszni a korszak mély vízéből. „Eszembe jutnak a vigyorgó szörnypofák, az otthoniak. A »haladó« értelmiség, szarukeretes pápaszemével, amint pontosan azokat a bűnöket követi el ma, kommunista pártigazolvánnyal zsebében, mint négy év előtt a kék szemű, szőke, bilgeri-csizmás keretlegény", írja Márai az emigrációból. Ennyi egy korszak. Az én arcaim nem ennyire torzak, nem Goya-kegyetlenségűek. Igaz, én nem utólag írom le a magyar politikai élet vadállatait, és nem is emigrációban. Élőben és akkor írtam és írok róluk, amikor hatalmuk és erejük teljében, ketrec nélkül jártak, vadásztak: övék volt az erdő és a mező.

Mutass kevesebbet