Új operakalauz I-II.

Talán ​nincs még egy kiadványa a Zeneműkiadónak, amely annyiszor jelent volna meg, annyi új kiadást ért volna meg, mint Gál György Sándor és Balassa Imre Operák könyve című munkája. Ez a hatalmas példányszám, ez az állandóan megnyilvánuló igény azt mutatja, hogy az opera műfaja változatlanul a zenei érdeklődés középpontjában áll. Az igény, az érdeklődés változatlan, de kibővült az Operaház repertoárja, sok-sok nálunk nem játszott operát szólaltat meg a rádió és – ami a legfontosabb – változott, fejlődött a közönség hozzáértése, mondhatjuk így is: tudományos igénye. Egyáltalán nem lebecsülhető, sőt nagyon is figyelembe veendő szempont, hogy az elmúlt évtizedek alatt számos nemzedék került ki az iskolapadokból úgy, hogy kottát tud olvasni. Mindez arra késztette a Zeneműkiadó Vállalatot, hogy új operakalauzt bocsásson közre. Balassa Imre halála után Gál György Sándor egyedül vállalta az új kalauz megírását, Németh Amadé, az Operaház karnagya segítségével. (Németh Amadé állította össze a kottapéldákat.) Az Új operakalauz szemlélete tulajdonképpen azonos a régi Operák könyvéével, azaz: az egyes művek kapcsán sokirányú kitekintést nyújt a zeneszerző munkásságára, a szövegíróra, az opera tárgyára, mitológiai, történeti és társadalmi összefüggéseire. A szemlélet és a koncepció tehát változatlan, de minden adat, minden megvilágítás a legújabb kutatásokat is gigyelembe veszi. A kottapéldák beiktatása, az anyag természetszerű megnövekedése tette indokolttá, hogy az Új operakalauz két kötetben lásson napvilágot.

Mutass kevesebbet