Utcák, terek, emléktáblák III.

Ezúttal harmadszor jelenik meg ezeknek a köteteknek a r1 fedőlapján az Utcák, terek, emléktáblák cím: a tisztelt olvasó az előzőeknek a folytatását veheti kézbe. Nem szervesen illeszkedik az előzőekhez, hanem úgy, ahogy az eddigi kötetek felépültek. A főtémaként kiválasztott utcák, ill. terek épületeihez, az ottani intézmények, hivatalok historikumához lazábban kapcsolódnak az események, asszociált gondolatok - éppenséggel a város egy másik részének, a város történetének más időszakából vett mozzanatával. Ezt az előadásmódot minden bizonnyal érheti kifogás a puritánabb, szigorúbb történetírási szokást kedvelők részéről, de a helytörténetírás, amelyik egyszersmind szélesebb olvasóközönségre számít, talán megengedheti magának. Az ilyesfajta kötetek nem pótolhatják a rendszeres történeti feldolgozást, a várostörténetet, monográfiákat, legfeljebb kiegészítést adhatnak a „komoly" történeti munkákhoz, utalva olyan életrajzi, életmódbeli, néprajzi érdekességekre, mozzanatokra, amelyek az esszészerű vagy monografikus feldolgozásokban nem vagy csak utalásszerűén kaphatnak helyet. Éppen ezért örvendetes, hogy az évekkel ezelőtt megjelent Nyíregyházi Útikalauz nemrég új kiadással jelentkezett, s nemsokára követte a Szabolcs-Szatmár megyei útikönyv, amely szintén foglalkozik a város jelenkori helyzetével. Az 1987. évi könyvhétre a megye adta ki reprintkiadásban az első városi történeti monográfiát, amelyiket Lukács Ödön éppen száz éve írt Nyíregyházáról. Amikor ezeket a sorokat írom, már elkészült s a 150 éves jubileum alkalmával kerül a közönség kezébe az a rövidre fogott várostörténet, amelyik mai szemmel dolgozza fel Nyíregyháza múltját. Ezek a kötetek mind-mind jól szolgálhatják annak a szerencsés érdeklődéshullámnak a kielégítését, amely a jó értelmű lokálpatriotizmuson és hazafiságon alapul.

Mutass kevesebbet