Úti dilik (dedikált)

Utazni ​tényleg mindenki szeret. És biztosan a kalandot is sokan szeretik, de utazásról legkalandosabban mesélni, azt hiszem csak a Vadi tud. Vagyis Vadas Zsuzsa, a Nők Lapja újságírója, akinek megjelent első könyve. Aki ismeri a szerzőt, nem csalódik, a Föld körül megtett negyven esztendőről számtalan derűs történetet olvashat. Közeli, és távoli helyekről, ismert, és teljesen ismeretlen emberekről, és persze kalandokról. Gasztronómiai, kulturális, közlekedési, és ezer más kalandról. Amikor Vadas Zsuzsa a hatvanas években fiatal újságíróként csavarogni kezdett a világban, még számtalan más dologra is szükség volt: meghívólevelekre, bürokratikus macerákra, undok hivatalnokok és vámosok előtti meghunyászkodásra, de mindenekelőtt valami nagy-nagy szomjúságra a nagyvilág iránt. Felnőve sokakból eltűnt ez az érzés: az utazásból üzlet lett, pontos tervekkel, foglalókkal, számlákkal. Zsuzsa viszont megmaradt bohém világcsavargónak. Még senkit sem láttam ilyen könnyedén váltogatni a kontinenseket, az évszakokat, a járműveket, a szállásokat. Mintha egy láthatatlan hétmérföldes csizmát hordana a lábán. Ám miközben lelkes műkedvelőnek álcázza magát, Vadas Zsuzsa igazi profi utazó-újságíró: mindenre kíváncsi, mindent tudni akar, mindent megkóstol, és ami emléktárgyat, olcsó cuccot csak lehet, meg is vásárol. Afrikában ugyanúgy feltalálja magát, mint Izlandon, mindenkivel szót ért, akkor is, ha nem ismeri a nyelvet, ha pedig végképp nem boldogul, elkiáltja magát magyarul. Tapasztalatból tudja, valaki válaszolni fog rá. A kötetben a fekete-fehér fotókon a szerző mosolyog, követhetjük az elmúlt évtizedek divatját, frizuratrendjeit, és a megtett kilométereket. Eddig a pontig olyan a könyv, amilyennek lennie kell, utikönyv haladóktól. De van benne valami, ami miatt aki kezébe veszi – és ezt garantálom – egyből beleszeret. Az egyes kalandok leírása végén ugyanis mindig kapunk valami kis apróságot. Egy receptet, egy szines kis összeállítást, egy különleges szokás bemutatását. Amolyan úti apróságot, mint amilyet mindenki hazahoz a bőröndjében barátainak emlékbe. És még egy apróság: a kötet végén az utazók néhány praktikus jó tanácsot kaphatnak egy igazi Nagy Utazó tapasztalataiból. A nyár végén ennél jobb programot nem is kívánhatunk, bebújni egy öblös karosszékbe, és bejárni a világot. Derűsen, fáradhatatlanul.

Mutass kevesebbet