Útközben I-II.

A szovjet prózairodalom mindig arról volt nevezetes, hogy bátran és sokoldalúan foglalkozott a korunk által fölvetett nagy horderejű és izgalmas társadalmi problémákkal. Galina Nyikolajeva, az egykor nagy sikert aratott Aratás szerzője különösen bátor tettre vállalkozott, mikor regényében ábrázolta az ötvenes évek szovjet társadalmában megindult nagy erjedést, amely az ipari és mezőgazdasági termelés technikájának s ezzel párhuzamosan a vezetési módszereknek az átalakulására vezetett. A regényben ábrázolt nagy traktorgyár évről évre növelte a termelést. Traktorok ezrei hagyták el műhelyeit, hogy segítsék, megkönnyítsék a mezőgazdaságban dolgozók nehéz munkáját. Hogy ezek a traktorok túlságosan hamar meghibásodtak? Hogy a nehéz talajon eltörnek, leszakadnak az alkatérszeik?... Bahirjov, az új főmérnök az első, aki fölfigyel erre, s mert nem találja rendjén valónak, keresni kezdi a hibák okát. Amikor rábukkan a fő okra: a mennyiségi eredmények hajszolására, óhatatlanul szembekerül igazgatójával, aki éppen a szüntelenül növekvő termeléssel szerzett gyárának és magának országos hírnevet. A két ember konfliktusában a korszerűtlenné vált rutinszerű termelési módszerek és a modern műszaki követelmények ellentéte mellett a két vezetői morál is összecsap. Ebben a párharcban a korszerűt képviselő Bahirjovnak kell győznie. De addig sok sebet kap, és olykor maga is megsebez másokat. Ebben a küzdelemben találkozik az igazi, erőt adó szerelemmel, s hozzá méltó társsal is. De boldogságuk csak pillanatnyi lehet, mert egyikük jellemével sem fér össze, hogy másokat boldogtalanná tegyen.

Mutass kevesebbet